zsíros tepsire ágyúval megyek, ha kell...

Én mindig találok valamit...
Jelen esetben egy kidobott, üzemi sütőberendezést.

Jó ember lévén hagytam a vasgyűjtőknek is,
de ami mozdítható volt, azt azért magaménak nyilvánítottam.

A két mocskos tepsit.

Persze nem ebben gondoltam a karácsonyi mézest elkészíteni; áááá, sokkal másabb ötletem van.

Viszont ahhoz előbb le kell tisztítani, ezért -kételkedve ugyan a vegyi zsíroldás sikerében- befújtam a kemikáliákkal. Nem is eggyel. Többféle cuccal támadtam, de ahogy gondoltam, eredménytelenül.
Mert ezen annyi ráégett kajamaradék volt, hogy lehet, hogy igaza volt annak, aki kidobta;
egyszerűbb volt új berendezést venni.


De engem nem olyan fából fabrikáltak, úgyhogy gondolatváltás!
Háhááá :-), lőn az önelégült vigyor: DRÓTKEFE!
Mekkora ötlet!!!!        Istenem, hogy lehet, hogy ennyi ésszel még csak itt tartok!
Tíz perc után azt is meguntam...
Kiizmosodva, de nulla munkát végezve kezdtem pillanatokra megutálni a projektet.

Amikor derült égből gondolat; gépi drótkefe!          Öcsém, itt a spanyolviasz!

Remegő kézzel túrtam fel a megfelelő fiókot és újra irány a tepsi!

A fúrószárba fogható drótkefe-fejjel hamarosan meg is nyertem a meccset; a következő munkaszakaszra előkészült a tepsi.

Már csak folytatni kell... Valamikor...
Hogy az lehessen belőle, amit megálmodtam :)