ollóélezés, ollóélező nélkül...

 ..., ami nem egészen fedi a valóságot.
Mert életlen ollóval hiába is végeznénk el a következő műveletet.

Viszont ha van egy elméletileg éles ollónk és mégsem vág jól, akkor lehet, hogy csak annyi a gond, hogy az ollószárak íve nem elég meredek.
Mert az olló nyíró szerszám: a két penge egymással szemben, egy pontban érintkezve, mindig egy ponton nyírja szét az anyagot. De ha nem érintkezik rendesen, akkor annyi.

A trükköt apukámtól tanultam, hiszen ő szerszámokban nagyon jó, így a munkamenet úgy kezdődik, hogy végy egy satut (ha az apukám tanácsát követed)...,
de én azt mondom, hog keress bármit, ami egyenes felületű, erősebb, mint az ollód és alkalmas arra, amit tenni kell.

Én most egy utánfutó hátulján lévő záró izét találtam meg. Tehát ollóvég becsúsztat, és a megfelelő élhez tartozó nyelet elkezdem óvatosan feszegetni,
magam felé húzni úgy, ahogy a képen a nyíl mutatja.

FONTOS!! Az olló élére vigyázunk ám; látjátok ugye, hogy csak a lapos része és oda a fémhez, az éle bőven messze van a fém izétől.

Nagyjából az ollószár közepétől kezdődően feszegetek, és haladok a vége felé.
Aztán a másik száron ugyanezt elkövetem.

Amikor kész vagyok és szép finoman elkezdem összezárni az ollószárakat, akkor jól lehet érezni, ahogy karistolják egymást és onnatól fogva már mehetünk is szabni, vágni; mint az álom, olyan lesz vele  dolgozni.

Ha kell, akkor egy kis csavarszorítás is beletartozhat a karbantartásba, hogy ne lötyögjenek a kések.

Utóirat: bevallom, volt már olyan, hogy egy gyenge minőségű ollót kissé túlhúztam, mert nagyon puha volt a penge anyaga. Nem esünk kétségbe, röhögünk egy jót és kissé visszaigazítjuk :-)