fagöcsörtből készült ajtókitámasztó

Vissza az időbe!: ez még egy tíz évvel ezelőtt készült munkadarab; de most eszméltem, hogy ez is fából fabrika, csak még nem mutattam!

Szóval egy régi kirándulás alkalmával erdőirtott részhez értünk, mikor is a rengeteg fahulladék láttán azonnal elhatalmasodott rajtam a LOMI-érzés... Nem tudom mire lesz jó, de, hogy ott nem hagyom, az szent!

Mire hazaértünk, már tisztán láttam. Fúrógép, véső elő, kipucoltam a belsejét úgy, hogy csak egy 1.5-2 cm-nyi keretet hagytam. Ott hirtelenjében megtöltöttem anyacsavarokkal, hogy az ajtó súlya ne tolja el a pillekönnyű fadarabot, az aljára pedig egy régi, kopott (szintén majd jó lesz valamire) fürdőszobai gumiszőnyegdarabot ragasztottam. Nem akartam nagyon csilli-villire, hanem csak selyemfényűre, ezért csak egy vékon, egyszerű beltéri lakkal fedtem be.

Azt is elárulom, hogyan szoktam selyemfényesíteni: egészségügyi gumikesztyűt húzok és azzal a kezemen dörzsölöm, masszírozom a felületre a lakkot. A  vékony lakkréteg azonnal elkezd dermedni, és ezt kihasználva, száradás közben is néhányszor áttörlöm a gumikesztyűs kezemmel. Így a végeredmény egy lakkozott, de nem fénylő felület.

Amin viszont ma már lehet, hogy változtatnék az az, hogy inkább habarcsot, csemeragasztót, betony-ot kevernék ki egy tálkában, azzal tölteném ki az üreget. Még nedvesen szépen elsimítanám a felületet és száradás után egy vastagabb filcdarabot ragasztanék az aljára. Attől halkabb és otthonosabb érzete is lesz.

Ha valami jó öblös uszadékfába botlunk (loccsanunk) egy patak partján, az is alkalmas rá; persze csak akkor, ha nehezítünk pillekönnyű természetén...
Ami még ide tartozik: egyszer azért megrémültem, mikor egy őskorszaki tudományos műsor után az akkor még egyke gyerekem marokkőként, szakócaként gondolkozott benne. :-))