AJÁNLOM RENDHAGYÓ LAKBERENDEZÉSHEZ, BARKÁCSOLÁSHOZ, SAJÁT KEZŰLEG KÉSZÍTETT AJÁNDÉKOK, DÍSZEK FABRIKÁLÁSÁHOZ

fordító

csótányosból metálba plasztikázott szekrényke

Ilyen volt...

Egy rettenetet képzeljetek el; lomtalanításban találtam...
Büdös volt, csótányszaros, plusz néhány döglött fazon csicsikált benne.
A gyerekmatricákat nem értem rajta...,
mit keresett gyerek ilyen mocsokban. Vagy csak meghalt valaki, akinél a gyerekek korábban teleragasztgatták és évek múlva, az örökösök vegyvédelmi ruhában bemerészkedtek a lakásba és mindent kidobáltak? Talán...
Végül is mindegy is; az elhivatottsággal nem lehet mit kezdeni; kellett ez a doboz!

Nagyapám szavai csengtek fülembe és lelkemben meghallva bölcsességét nyugodt szívvel tettem be a kocsiba:
"A víz mindent levisz, csak a bűnt nem..."




Hypoban ázott egy darabig, kitisztítottam és gyorsan radiátorra került, hogy ne vetemedjen meg nagyon a nedvesség hatására.


Azért, hogy jobban belelássatok a felújítás színválasztásába, elárulom, hogy új házunk vendég wc-je metál-budi lesz, ott teljesít hamarosan szolgálatot raktárdobozként.
Amúgy ahhoz a helyiséghez fém kiegészítőket tervezek, így nagyon jól megy majd ez a szekrényke is rendezőnek; a kézmosó alatt pont elfér.
(Később majd mutatok még ezt-azt-amazt, ami már elkészült, csak nincs időm fotózni...)

Az alapos tisztítás és csiszolgatás után egy korábbi szín is előtűnt; nekem tetszett volna így...
De mivel túsztárgyalónak is elmennék a családomban, megragadtam az alkalmat és megmutattam a metál-budi-ellenzőknek ezt a lehetőséget is.
Nnnnna, minnyán jó volt a metálság. :-)

Én is így gondoltam, ezért kár volt ellenkezni. :-D




Jöhetett a cink alapozó spray, ami egyben maga a szín is lett.
Természetesen két réteget hordtam fel rá.
A zsanérokat és a nyitógombot feketére festettem, környéküket csillámporoztam. Nem akartam jobban díszíteni, mert lesz még ott bőven dekoráció...



A szekrény aljára bolygókereket szereltem, mert a görgők segítségével csak arrébb kell rúgni takarításkor; és valahogy nem érzem higiénikusnak a földön álló fa dobozt egy wc-ben...

És akkor jöjjön a kész mű, szolgálatra jelentkezik!

terepszínű kárpit, kommandósoknak

Eredetileg egy fekete huzatos irodai tárgyalószék volt; elég megviselt állapotban kaptuk.

A kisebbik fiú meg odavan a katonai látványért, úgyhogy adta magát a kárpit, ami jelen esetben nem simán csak terepszínű anyag, hanem vízhatlan ponyva is egyben, tehát akár kültérre is...

A széklábakon látható rozsdák is azért maradtak, mert beleférnek a dizájnba.

Fára nyomtatott fotók, FABAGOLY-tól

A Fabagoly-alkotások elérhetősége ITT található.

Nem titkolom, ismerősöm munkáját ajánlom.
Igényesen dolgozó, becsületes, tisztességes, profi grafikussal van dolgunk, akinek honlapján olvasható bemutatkozóból a következőket ollóztam ki Nektek:

"Mátyás király szülővárosában, Kolozsváron láttam meg először a napvilágot...
Művész családban nevelkedtem, apám díszlettervező, festő- és grafikus művész, és édesanyám keramikus családból származik.
Tőlük örököltem a kézügyességemet, ami hasznomra is vált: dekorációs szakmában dolgoztam..., közben autodidakta módon elsajátítottam a grafikai programok használatát könyvekből, és az interneten talált, többnyire angol nyelvű tananyagokból.
Nem ragadtam le ennyinél, úgy éreztem nem elég egy-két grafikai program magas szintű ismerete, hajtott a kíváncsiság, hogyan lesz egy grafikából kész nyomdai termék, ezért ezzel párhuzamosan elkezdtem képezni magam az ofszet és digitális nyomtatás területén is. Ekkor már tudtam, hogy nem mindegy, miként készítek el egy grafikát, mert minden szépnek és jónak tűnhet egy monitoron, de nyomdai kivitelezés szempontjából nem állja meg a helyét...
Szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkahelyen dolgozom, ahol minden megszerzett tudásom és tapasztalatom gyakorolhatom nap mint nap, ráadásul a szakmám a hobbim is.
Szeretem a kihívásokat, és a megoldhatatlan problémákat megoldani."

Szóval fára nyomtatással is foglalkozik Endre, mellyel egészen egyedire szabható ajándékok készülnek...

A témák végtelenek, főleg úgy, hogy saját képekből is lehet kérni nyomtatást. Mondjuk páros, esküvői ajándéknak...


Amit egyelőre még nem láttam a kollekcióban,
azok a kislányok kedvencei, a hercegnők!
ENDRE! HERCEGNŐK!!!!! :-)

Szúvas teknő helyett...

Valójában minden régi tárgyamnak tudom az eredetét, hogy kitől kaptam, de ez a teknő kivételt képez.

Sajnos lila gőzöm sincs, hogy került hozzám; de a lényeg, hogy van! Feltételezem, hogy lomtalanítottam, azért nem kötődik senkihez.

A teknő sorsát a benne lakó, vagy nem lakó szúbogarak határozták meg. Mert mit tudom én, hogy ha lekezelném szúirtó vegyszerrel, akkor biztosan nem maradna-e túlélő.
Ugyanis volt egy régi asztalom, amit lekezeltem valami tuti cuccal
és egy idő után meglepődtem; a néhány lyuk szaporodott...



Viszont itt rengeteg járat van, tehát nemigen venném észre az 1000 utáni 1001-dik lukat,
és bizony gond lehetne belőle...

Tehát a háborút úgy nyertem meg ellenük,
hogy el sem kezdtem;
sem időt, sem pénzt, sem munkát nem pazaroltam vegyszerre, hanem festéssel oldottam meg a problémát.
Mert ha vannak bogarak, akkor lesznek újabb lyukak.
És akkor kidobom a teknőt, de az biztos, hogy a lakás bútorait nem áldozom fel...
Viszont simán lehet, hogy a meglévő járatok annyira régiek, hogy nincs is bennük lakó. (2 hónapja készült el, és eddig semmi nyoma életnek...)



De az eddigi alagutakat el kellett tüntetni, úgyhogy elő a Mestertapasszal!



Az első réteg felhordása és száradása után egy újabb kenést hajtottam végre, mert száradáskor kissé behúzza magát az anyag, ahogy a képen is látszik.

Ha szép egyenesre szeretnénk, akkor meg kell ismételni a munkát...







A megszáradt tapaszolást felcsiszoltam,
de arra figyeltem, hogy a teknő egykori faragott vonásait ne tüntessem el, maradjon csak olyan, mint amikor vájták.









A szúrágta látványon kívül "esztétikai hiba" volt még a teknőn egy repedés és egy fagöcsört is.
De kifejezetten ragaszkodtam hozzájuk; a göcsörtöt kihagytam a festésből, a repedést pedig nem gitteltem be, csak festettem.



És nem is akármivel;
a jövő festékét használtam, vízbázisú zománcot.
Egyszerűen ódákat kell zengjek az anyagról; natúr fára használva ÁLOM!!!

Nem viccelek, 1/4 óra múlva száraz felületet kaptam, gyönyörű fedéssel.
Este festettem le -és ugyan tapintásra bőven használhattam volna kis idő múlva-, de csak reggel töltöttem meg, mert azért nekem ne párologjon bele a vegyszer a gyümölcsbe.







Elkészülte óta kedvenc konyhai tálként él velem a teknő; köszönöm annak, aki kidobta!

Matató tábla, felfedezőknek

Varrósként nagyon szeretem azokat a házilag készült könyvecskéket, melyekben cipzár, golyós szorítófék és mindenféle babrálásra alkalmas, rövidáru, apróság van rögzítve.

Barkácsolósként ennek megfelelő a készítő által "matató táblának" nevezett varázslatos birodalom.

A Készítsd el magad honlapon megtaláljátok.

zsíros tepsire ágyúval megyek, ha kell...


Én mindig találok valamit...
Jelen esetben egy kidobott, üzemi sütőberendezést.

Jó ember lévén hagytam a vasgyűjtőknek is,
de ami mozdítható volt, azt azért magaménak nyilvánítottam.

A két mocskos tepsit.




Persze nem ebben gondoltam a karácsonyi mézest elkészíteni; áááá, sokkal másabb ötletem van.

Viszont ahhoz előbb le kell tisztítani, ezért -kételkedve ugyan a vegyi zsíroldás sikerében- befújtam a kemikáliákkal. Nem is eggyel. Többféle cuccal támadtam, de ahogy gondoltam, eredménytelenül.
Mert ezen annyi ráégett kajamaradék volt, hogy lehet, hogy igaza volt annak, aki kidobta;
egyszerűbb volt új berendezést venni.


De engem nem olyan fából fabrikáltak, úgyhogy gondolatváltás!
Háhááá :-), lőn az önelégült vigyor: DRÓTKEFE!
Mekkora ötlet!!!!        Istenem, hogy lehet, hogy ennyi ésszel még csak itt tartok!
Tíz perc után azt is meguntam...
Kiizmosodva, de nulla munkát végezve kezdtem pillanatokra megutálni a projektet.

Amikor derült égből gondolat; gépi drótkefe!          Öcsém, itt a spanyolviasz!

Remegő kézzel túrtam fel a megfelelő fiókot és újra irány a tepsi!
A fúrószárba fogható drótkefe-fejjel hamarosan meg is nyertem a meccset; a következő munkaszakaszra előkészült a tepsi.

Már csak folytatni kell... Valamikor...
Hogy az lehessen belőle, amit megálmodtam :)