AJÁNLOM RENDHAGYÓ LAKBERENDEZÉSHEZ, BARKÁCSOLÁSHOZ, SAJÁT KEZŰLEG KÉSZÍTETT AJÁNDÉKOK, DÍSZEK FABRIKÁLÁSÁHOZ

fordító

babakönyv - saját kezűleg

Száva baba is megnőtt annyira, hogy már élvezhessen egy lapozgatókönyvet ... :-)

Egy korábbi blogbejgyzésben szépen összeszedtem mindent, ami kell hozzá, ezért most csak röviden szólok a könyvecskéről.






Mikor már sok minden érdekli a csemeténket, kiválóan használható ez a házilag készített beszélgetőknyv.
Mindenki saját érdeklődési körre szabhatja a könyvecske tartalmát, melyet kidobásra ítélt magazinokból állít össze.












Mivel ez most ajándékba lesz, így igyekeztem mindenféle tárgykört beleragasztgatni; remélem Száva örömmel forgatja majd.


Erről az oldalról még beugrott, hogy mondjuk lehet külön oldalt szentelni a "nem szabad" dolgoknak; úgy, mint kés, olló, kocsikulcs, apa telefonja, létra, stb...

Megszépült az óvodafal; vidám amőbák születtek a vakolathibákból... :-)

Egy idő után természetes látvány, ha egy óvodában, játszásnyomok vannak a házfalon.

Itt is csak annyi történt, hogy a versenyzők bicikli- és rollerkormányai leverték a vakolatot.

Másokkal ellentétben, szerintem ez egyáltalán nem baj; sőt igazán jó hír!!!

Az óvodavezető Éva nénivel egyeztetve egy szép napon munkához is láttam...


Ebben az esetben is bőszen hirdettem, hogy ha egy foltot nem lehet eltüntetni (jelen esetben csak felesleges), akkor szerintem ki kell emelni; ezért a foltozás mellett döntöttem.

Hiszen mennyivel izgalmasabb egy vidáman foltos fal, mint egy leharcolt, vakolathibás felület.



Mellesleg itt van az önigazoló fotó, mely szerint egészen biztos, hogy nagy bölcsesség volt a foltoskodás ...

Ha megnézitek a piros nyilat, akkor megmutatja a jó döntés bizonyítékát.
Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy még a munka megkezdésekor, hogy egy csőbilincs és csavar együttesének árnyékától egy csinos kis LIKE-ot kaptam. :-)






Már javában dolgoztam, mikor megérkezett egy önkéntes,
de balkezes anyuka is.
Segítőnek.

Viszont egyáltalán nem volt kétbalkezes, így hálás szívvel köszönöm Timi segítségét.









A változó formájú, egykori falsebek között különböző figurákat is fel lehet fedezni, ami a gyermeki fantáziát egy időre biztosan kiszolgálja.

A sok amorf ábra között ott rejtőzik a Balaton, felbukkan egy nagyfenekű dinoszaurusz és ebédidő felé Timi férje már egy rántott húst is felfedezni vélt az egyik pacában. :-)

Néhány foltot meg is pöttyöztem, mert nekem úgy tetszett, punktum.


Mostantól ez a látvány fogadja az óvodásokat mindaddig, amíg újabb hibák nem keletkeznek a falon.
Mert ha tovább sérül a vakolat, akkor az is le lesz festve. Kíméletlenül!
Itt-ott kerül majd rá egy újabb festékpaca, ami csak gazdagítja a motívumkincset... :-)


Nem ez az első hibajavításom épületen;
ebben a bejegyzésben
egy kilincs ütötte mélyedésben láttam meg a lehetőséget,

korábban pedig salétromos házfalat tettem az utca gyöngyszemévé.
A környék óvodáscsoportjai, ha tehették akkor arrafelé vezetett a sétaútvonaluk :-)

Csodaszép gomb, ami hajgumidíszként szolgál



Jön a nyár, jönnek az esküvők és lesznek koszorúslányok is. Szerintem egyszerű, olcsó és finom látványú kiegészítője lehet az ünnepi öltözetnek.
Igazság szerint nálunk ez a hétköznapi viselet része, de egy hercegnőnél szerintem ez természetes... :-)

Elkészítése is könnyű; a hajat csak össze kell fogni
a díszgumival, és a lelógó hajköteget megcsavarni, mintha csavaroznánk... (bocs a hasonlatért, én barkácslédi vagyok... :-) )

Ha jól betekergettük a copfot, akkor már csak körbe kell vezetni a gumival összefogott rész körül és két hullámcsattal lefogjuk a tekervény végét.




Gomb és gumi kell hozzá; ennyi az egész.

A gomb lelőhelye a Cservenák üzlet Bp. XVIII. kerületben, a Béke tér után...








Persze bármilyen gomb megfelel hozzá,
csak arra kell figyelni, hogy a gomblyukba beleférjen
a gumi, át lehessen rajta húzni.
Gumizsinór, zsinórgumi, vagy mit tudom én milyen néven futnak ezek a körpofilú gumik.
De a kalapgumi, ami ilyen, az már vastag lehet egy gomblyukhoz...

A csomót érdemes egy csöppnyi pillanatragasztóval a gomb háta mögött rögzíteni, hogy miközben gumizzuk a hajat, ne kerüljön látható helyre.


művészetórai festékcsorgatás


Semmi, de semmi közöm nincs az órai munkákhoz; csupán annyi, hogy lefotóztam őket és megmutatom a kiváló fantáziamozgató ötletet...
Festékcsurgatás után, a szabálytalan vonalakból alkították ki a diákok képet.
     

    
 
   

Botránkozzatok meg és bocsássatok meg... :)

Vérbeli lomis egy ilyen különlegességet nem hagyhat ott. Egyszerűen nem megy...

Még akkor sem, ha másoknak ez talán undorító dolog.
Mert ez bizony nem más, mint egy régi, kórházi, férfiaknak való vizelőedény, alias kacsa.

Miután üvegből van és ezáltal fertőtleníthető, számomra nem is tartozik a necces dolgok közé.
Különben is; néhai nagyapám megmondta:
"... víz mindent levisz, csak a bűnt nem...!"
Én a bölcsességhez még egy kis hypot is tettem, bár alapvetően csak roppant koszos volt a leleményem, belül semmi jel nem utalt egykori vizeletmaradványra.


Pálinka nem lesz benne, viszont virágvázának tökéletes. :-)
De azért asztalra mégsem teszem, mert nem tudom elfelejteni a múltját, úgyhogy kerti váza lesz.
Csak lefektetem valami szép kőre és készen is van a fekvő váza; de a variálhatóság híveként készítettem neki egy falra szerelhető tartót is.

Tömlőbilics fogja a kacsa nyakát, a kacsa nyakát fogó tömlőbilincset meg egy reteszhurok fogja fel a falra, vízszintes helyett függőlegesen felszerelt állásban.

Hadd ismételjem el: RETESZHUROK!
Ha nem lenne előttem a blokk, amin pontos megnevezéssel szerepel, akkor az izé lenne a helyes megszólítása, de így egy kicsit játszom az eszemet, ha nem baj... :-)
Mondom még egyszer; reteszhurok.... :-)



Az üveg speciális formája ilyen látványt ad falra szerelve.

Vízcseréhez, tisztításhoz csak szétcsavarozom a kicsi bilincset és kész is vagyok.












Ez lenne tehát az elrettentő ötletem és bocsánat, ha valakit sokkolt a látvány; de nekem, merész és törvényen kívüli kreatívosnak simán belefér. :-)

ballagás piros, pöttyös batyuval

Ha rajtam múlna, nem biztos,
hogy tarisznyát kapnának a ballagó diákok...

De egyrészt nem rajtam múlik, másrészt a nebulók sem biztos, hogy nyitottak lennének egy "világgámenős" batyura. :-)









Viszont úgy tűnik, hogy a tavalyi ötletem,
az akkor általunk ballagtatott osztály tarisznyábavalója megnyerte a tetszést,
mert az idén ballagó fiataloknak is hozzá kellett lássak.








Az iskola kertjéből szedett kavics -mellyel töltve van-, jelképesen utal az életben előforduló apróbb nehézségekre, illetve egyben a gyökerekre való emlékeztető is ...









Idén apró pöttyös batyuk készültek; a tavalyiak itt nézhetők meg