AJÁNLOM RENDHAGYÓ LAKBERENDEZÉSHEZ, BARKÁCSOLÁSHOZ, SAJÁT KEZŰLEG KÉSZÍTETT AJÁNDÉKOK, DÍSZEK FABRIKÁLÁSÁHOZ

fordító

Fára nyomtatott fotók, FABAGOLY-tól

A Fabagoly-alkotások elérhetősége ITT található.

Nem titkolom, ismerősöm munkáját ajánlom.
Igényesen dolgozó, becsületes, tisztességes, profi grafikussal van dolgunk, akinek honlapján olvasható bemutatkozóból a következőket ollóztam ki Nektek:

"Mátyás király szülővárosában, Kolozsváron láttam meg először a napvilágot...
Művész családban nevelkedtem, apám díszlettervező, festő- és grafikus művész, és édesanyám keramikus családból származik.
Tőlük örököltem a kézügyességemet, ami hasznomra is vált: dekorációs szakmában dolgoztam..., közben autodidakta módon elsajátítottam a grafikai programok használatát könyvekből, és az interneten talált, többnyire angol nyelvű tananyagokból.
Nem ragadtam le ennyinél, úgy éreztem nem elég egy-két grafikai program magas szintű ismerete, hajtott a kíváncsiság, hogyan lesz egy grafikából kész nyomdai termék, ezért ezzel párhuzamosan elkezdtem képezni magam az ofszet és digitális nyomtatás területén is. Ekkor már tudtam, hogy nem mindegy, miként készítek el egy grafikát, mert minden szépnek és jónak tűnhet egy monitoron, de nyomdai kivitelezés szempontjából nem állja meg a helyét...
Szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkahelyen dolgozom, ahol minden megszerzett tudásom és tapasztalatom gyakorolhatom nap mint nap, ráadásul a szakmám a hobbim is.
Szeretem a kihívásokat, és a megoldhatatlan problémákat megoldani."

Szóval fára nyomtatással is foglalkozik Endre, mellyel egészen egyedire szabható ajándékok készülnek...

A témák végtelenek, főleg úgy, hogy saját képekből is lehet kérni nyomtatást. Mondjuk páros, esküvői ajándéknak...


Amit egyelőre még nem láttam a kollekcióban,
azok a kislányok kedvencei, a hercegnők!
ENDRE! HERCEGNŐK!!!!! :-)

Szúvas teknő helyett...

Valójában minden régi tárgyamnak tudom az eredetét, hogy kitől kaptam, de ez a teknő kivételt képez.

Sajnos lila gőzöm sincs, hogy került hozzám; de a lényeg, hogy van! Feltételezem, hogy lomtalanítottam, azért nem kötődik senkihez.

A teknő sorsát a benne lakó, vagy nem lakó szúbogarak határozták meg. Mert mit tudom én, hogy ha lekezelném szúirtó vegyszerrel, akkor biztosan nem maradna-e túlélő.
Ugyanis volt egy régi asztalom, amit lekezeltem valami tuti cuccal
és egy idő után meglepődtem; a néhány lyuk szaporodott...



Viszont itt rengeteg járat van, tehát nemigen venném észre az 1000 utáni 1001-dik lukat,
és bizony gond lehetne belőle...

Tehát a háborút úgy nyertem meg ellenük,
hogy el sem kezdtem;
sem időt, sem pénzt, sem munkát nem pazaroltam vegyszerre, hanem festéssel oldottam meg a problémát.
Mert ha vannak bogarak, akkor lesznek újabb lyukak.
És akkor kidobom a teknőt, de az biztos, hogy a lakás bútorait nem áldozom fel...
Viszont simán lehet, hogy a meglévő járatok annyira régiek, hogy nincs is bennük lakó. (2 hónapja készült el, és eddig semmi nyoma életnek...)



De az eddigi alagutakat el kellett tüntetni, úgyhogy elő a Mestertapasszal!



Az első réteg felhordása és száradása után egy újabb kenést hajtottam végre, mert száradáskor kissé behúzza magát az anyag, ahogy a képen is látszik.

Ha szép egyenesre szeretnénk, akkor meg kell ismételni a munkát...







A megszáradt tapaszolást felcsiszoltam,
de arra figyeltem, hogy a teknő egykori faragott vonásait ne tüntessem el, maradjon csak olyan, mint amikor vájták.









A szúrágta látványon kívül "esztétikai hiba" volt még a teknőn egy repedés és egy fagöcsört is.
De kifejezetten ragaszkodtam hozzájuk; a göcsörtöt kihagytam a festésből, a repedést pedig nem gitteltem be, csak festettem.



És nem is akármivel;
a jövő festékét használtam, vízbázisú zománcot.
Egyszerűen ódákat kell zengjek az anyagról; natúr fára használva ÁLOM!!!

Nem viccelek, 1/4 óra múlva száraz felületet kaptam, gyönyörű fedéssel.
Este festettem le -és ugyan tapintásra bőven használhattam volna kis idő múlva-, de csak reggel töltöttem meg, mert azért nekem ne párologjon bele a vegyszer a gyümölcsbe.







Elkészülte óta kedvenc konyhai tálként él velem a teknő; köszönöm annak, aki kidobta!

Matató tábla, felfedezőknek

Varrósként nagyon szeretem azokat a házilag készült könyvecskéket, melyekben cipzár, golyós szorítófék és mindenféle babrálásra alkalmas, rövidáru, apróság van rögzítve.

Barkácsolósként ennek megfelelő a készítő által "matató táblának" nevezett varázslatos birodalom.

A Készítsd el magad honlapon megtaláljátok.

zsíros tepsire ágyúval megyek, ha kell...


Én mindig találok valamit...
Jelen esetben egy kidobott, üzemi sütőberendezést.

Jó ember lévén hagytam a vasgyűjtőknek is,
de ami mozdítható volt, azt azért magaménak nyilvánítottam.

A két mocskos tepsit.




Persze nem ebben gondoltam a karácsonyi mézest elkészíteni; áááá, sokkal másabb ötletem van.

Viszont ahhoz előbb le kell tisztítani, ezért -kételkedve ugyan a vegyi zsíroldás sikerében- befújtam a kemikáliákkal. Nem is eggyel. Többféle cuccal támadtam, de ahogy gondoltam, eredménytelenül.
Mert ezen annyi ráégett kajamaradék volt, hogy lehet, hogy igaza volt annak, aki kidobta;
egyszerűbb volt új berendezést venni.


De engem nem olyan fából fabrikáltak, úgyhogy gondolatváltás!
Háhááá :-), lőn az önelégült vigyor: DRÓTKEFE!
Mekkora ötlet!!!!        Istenem, hogy lehet, hogy ennyi ésszel még csak itt tartok!
Tíz perc után azt is meguntam...
Kiizmosodva, de nulla munkát végezve kezdtem pillanatokra megutálni a projektet.

Amikor derült égből gondolat; gépi drótkefe!          Öcsém, itt a spanyolviasz!

Remegő kézzel túrtam fel a megfelelő fiókot és újra irány a tepsi!
A fúrószárba fogható drótkefe-fejjel hamarosan meg is nyertem a meccset; a következő munkaszakaszra előkészült a tepsi.

Már csak folytatni kell... Valamikor...
Hogy az lehessen belőle, amit megálmodtam :)

hullámpapírból ünnepi dekoráció


Kaptam egy csomó, speciális anyagú, erős tartású hullámpapír-selejtet.
Mármint selejt annak, akinek nem ilyen méretre kellett volna...









Kipróbáltam, hogy milyen is lenne, ha mondjuk esküvőre készítenék belőle dekorációt.
Én itthon rózsával dolgoztam, de persze egy tikkasztó nyári napon nem biztos, hogy a rövid szárú friss virág a legjobb választás...
Viszont organzával vagy más dekor vászonnal vagy netán dekor papírral is lehet variálni.

Az elkészítésénél csak annyi a trükk, hogy amikor a lamellákat összeragasztottuk, vagy tűzőkapoccsal rögzítettük, akkor a kiterített virág hátoldalára feltétlen kell tenni egy kartonlapot, ami fixálja, különben visszaugrik cső alakúra.


A rózsát 2-3 öltéssel ráfogtam a merev hullámpapírra, a rózsaszár ott fut, ahol a papír ragasztása van, hogy eltakarja, ha van mit.
Kapott egy gyors vintage kiegésztőt és már mutatom is...




Ha szeretnénk emlékké változtatni egy-egy darabot a dekorációból,
csak fejjel lefelé kell függeszteni néhány napig.

Ez idő alatt megszárad és akinek tetszik úgy, mehet is eredeti állásában a hitvesi ágy fölé :-)

A virgács sem virgács többé... :-)

Hol van már a Mikulás?! ...

Úgyhogy ideje megszabadulni a virgácstól is.

Nyilván nem kidobásra gondoltam, az nem én lennék, hanem egy kis átalakításban éltem ki magam.




Ha elvonatkoztatunk a Mikulástól és nem piros krepp papír, hanem fényes, hófehér szatén szalag borítja a szárát, akkor elegáns, finom, nőies díszt kapunk.







Én ezt egy esküvői gyorsdekorációhoz dobtam össze, de ha mondjuk nyárra gondolok,
akkor a cirok helyett egy csokornyi búzakalászból rusztikus rendezvénykiegésző válhat.