
Így mutatnak együtt a Kis-Magyarország határain túlra induló kokárdák, hogy a remény és a kitartás jelképei legyenek Visk, Técső és Nagybocskó környékén ...
Akkor lássuk is a "saját kezűleg"-receptet:
FONTOS! Csak jól kiszáradt faág használható, vagy a frissen vágott fa tudjon legalább két-három hetet száradni, mert akkor látszik majd, hogy sugárirányban szétreped-e. Mondjuk nekem úgy is tetszene!
El is játszottam a gondolattal, hogy válasszak-e a szétnyílt korongjaim közül is, de aztán lemondtam róla, hiszen ez a garnitúra ajándékba készül és ne nézzen ki selejtesnek...



Alattuk az a fadarab látható, amin a női kokárdákat kifúrtam, így egyrészt nem teszek kárt semmiben, másrészt nem átszakad a fa alja hanem az alátátnek köszönhetően szép formájú lyuk kerekedik a hátoldalon is.

A hátoldalon egy kicsit legyezőszerűen szétnyitva ragasztottam le (pillanatragasztóval) a szatén szalagokat, mert úgy a kokárda elején is szépen szétnyílnak majd a pántlikák.
A szatén szalagok végein egy felforrósított tűt húztam végig, így nem fognak lefoszlani használat közben sem.
Ragasztópisztollyal rögzítettem a biztosítótűt a hátlapra. Lehet használni kítűző alapot is, de nekem az nem volt itthon, így maradtam a hagyományos megoldásnál...
Ihun van!



2 megjegyzés:
Nagyon szép kokárdák, nagyon szép gesztus!
Odaát minden fontos, ami magyar...
Köszönöm a dicséretet, kedves vagy!
Megjegyzés küldése