Születésnapra készült,
népi mintás,
faragott keretes tükör.
"Régiesnek látszó népi tünemény" -
Csokonai, A reményhez című verséből ihletet merítve...

A valós színeket a nagy képen látjátok...

Megvizsgáltam az összeállítás lehetőségeit (tekintettel a fa hibáira), mértem, fúrtam
és a hátoldalon, keresztlécek segítségével rögzítettem a deszkákat.
Megrajzoltam a tükörkeret szélein futó falusias jelleget adó íveket és szúrófűrésszel kivágtam.
(Aztán nehogy má' csak az ünnepelt örüljön, a régi, rendetlenkedő dekopírfűrész helyett megleptem magam egy profi darabbal. Mint a vajat, úgy harapta a fát!)


Szürkés színét nagyon felvizezett fehér temperával antikoltam, majd száradás után visszacsiszoltam egy kicsit.

(40 éves lett) egy öreg tyúkos - fiatal kakasos, indás-leveles festményt készítettem a tükör fejdíszéhez.
A kontúrozást pirográffal (égetőpáka) végeztem.
A festést éppen elkapó fotót 7 éves, fotóriporternek készülő fiam készítette titokban. De aztán rátaláltam, így íme a kép!

Szilikon kinyomó pisztollyal vittem fel a fára a tükörragasztót.
Ami attól tükörragasztó, hogy a hátoldalon lévő foncsort nem teszi tönkre, így nem látszik majd a tükör elején a ragasztás mintájának ellenoldala kacskaringók, mázolmányok és pontok formájában :-))

A tükör oldalain spárgából sodrott zsinórt vezettem végig, mellyel áthidaltam a két alkotórész érintkezését. Az alján egy kis masniban záródik a tükörszélek "szegése".
Egy masszívabb, karikás képakasztóval lehet majd felhelyezni a falra.
A népi tükör hátoldalán pedig Sík Sándor verséből való idézettel "kedveskedem" a születésnaposnak, aki kivételesen, csak a kerek évfordulóra való tekintettel ül tort maga felett:
"A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni."
1 megjegyzés:
szuper 5let
Megjegyzés küldése