Ott kezdődött az agymenés, hogy tavasszal találtam egy, a természet által hónapokon keresztül, nevezetesen tavaly nyár óta folyamatosan antikolt barackmagot. A gyümölcshúsnak már nyoma sem volt, így más teendő nem volt vele, mint a sarat kikefélni a redőkből.
Aztán beköszöntött az idei nyár, és már egy friss barackmag is terítékre került. Abból egy hústűvel és csipesszel kellett kiszedegetni a maghoz nőtt húsfoszlányokat.
Tapasztalattal és nagyon jó szívvel ajánlom, hogy vegyetek magvaváló fajtát!!! :-D
No, lássuk tovább...
Egy darabka csiszolópapírt fektettem a terasz kövezetére és napimádás közben 10 perc alatt lecsiszoltam a kiszáradt friss és régi, megbarnult magot is.
Az snassz lett volna, csak simán magként a nyakamba akasztani; olyan hatású lett volna, mintha magamra köptem volna.
A kéket felvizezett temperával festettem, dekupázslakkal fixáltam és a még nedves lakkba csillámport szórtam.
Kerestem a lomjaim között egy karika nélküli csavaros képakasztót, melyet a két mag két fele közötti, hústűvel kitágított résbe csavartam. A természetesen megsötétült magot csak egy piros dróttal tekertem körbe; egy-egy helyen átfűztem a drótot, hogy kapaszkodjanak egymásba. Maga a medálakasztó is a drótból készült.
A kéket felvizezett temperával festettem, dekupázslakkal fixáltam és a még nedves lakkba csillámport szórtam. Kerestem a lomjaim között egy karika nélküli csavaros képakasztót, melyet a két mag két fele közötti, hústűvel kitágított résbe csavartam. A természetesen megsötétült magot csak egy piros dróttal tekertem körbe; egy-egy helyen átfűztem a drótot, hogy kapaszkodjanak egymásba. Maga a medálakasztó is a drótból készült.
Az istenadta természet kifogyhatatlan kincsekkel és ötletekkel kínál meg bennünket!!!
1 megjegyzés:
Szuper ötlet! Nagyon jól néz ki!
Megjegyzés küldése