Kevésbé izgalmas vonalakkal rendelkeznek, ezért fel kellett dobjam valahogy.
Azzal együtt, hogy nem szeretem a Valentin Napot, valahogy egy szerelmes pár összeköltözése, a szívekhez való kulcs jutott eszembe.
Ezt a gondolatot követtem a megvalósításban..
A felújítandó darab kiválasztása megvolt.
Miután szakadt az eső, nem óhajtottam elcsattogni a szerszámokig, hanem a konyhai fém súroló dörzsit kaptam elő és azzal szedtem le a rozsdát.
Hogyan is oldjam meg a mázolást és a szárítást?!
Persze lehetett volna oldalanként is festeni, megvárva a kétszeres száradási időt, de az nem én volnék.
Egyszerre, mindent és azonnal!!!
Elő egy szívószállal, kulcs ráakaszt, a szopóka végére pedig egy Binder csipesz, amivel rögzítem majd...
Csipesszel felakasztottam és már szikkadt is. Hááát, másfél nap kellett a teljes száradáshoz.
Jöhetett a fehér tempera, amit fogpiszkálóval vittem fel a felületre. Mikor az is megszáradt, akkor piros alkoholos filccel rápöttyöztem a fehér szívre is.
A lakkspray, amivel a temperát fixáltam, már hamar megszáradt.
Láncra fűzve nyakban viselhető vagy ajtóra akasztva, vendégváró dísznek, kopogtatónak is kedves dísz.
Egy karton papírra fűzve, szerelmes idézettel cifrázva visszautasíthatatlan ajándék...
------------------------------------------------------------
Másik 10 perces ötletem egy csillámporos kulcsocska.
Ismét egy rozsdás kulcs az alapanyag, amit egy konyhai fém dörzsölővel tisztába tettem.
Dekupázs ragasztóval átkentem, ezüst csillámporral megszórtam.
Hmmm-hmmm... mit is kéne csinálni a maradék 48-cal?! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése