Aquarell, kicsit másképp. Filctollal...

A neten találtam, gondoltam kipróbáltatom a gyerekkel és megosztom veletek a tapasztalatokat...
Nem kell hozzá sok minden; papír kéztörlő, filctoll, víz, ecset




A papír törlőkendőt össze kell firkálni filctollal,













egy nem nedvszívó alátétre helyezni a papírt,










bepacsmagolni vízzel






és száradni hagyni.








Tapasztalatok:
- a gyerek keze alatt elszakadt a papír, mert erősebben satírozott, mint egy felnőtt óvatos keze
- radiátorra téve meglátszanak rajta a csíkok (lásd kezdő fotó)
- az erősebb színek között lehet olyan minőségű filc, ami megfogja a radiátort
- hajszárító vagy tűző napsütés, meleg szellő a tuti szárítási módszer
- a színek, ahogy a forrás is említi, halványabbak lesznek száradás után
- a lap rétegei száradás után maguktól különválnak, tehát azonnal 2-3 db. közel ugyanolyan látványú
  példányszámot kapunk
- jó móka volt, élvezte a csemete :-)

körzővel festés, nemcsak gyerekeknek

Ki fogjuk próbálni...
Ahogy nézem, akkor csupán annyi az egész, hogy maszkoló szalaggal (leszedéskor nem hagy maga után ragacsot), vagy bármilyen ragasztószalaggal az íróka mellé rögzítjük az ecsetet és már mehet is a móka :-)

Persze nem mindenkinek van olyan körzője, amibe beleillik egy ecsetnyél.
Akkor annyit kell tenni, hogy két helyen ragasztunk; alul és fölül.

fán termő saláta, vagy bokor, vagy zöld rózsa :-)

Egy korábban, még az első gyermekem kisgyermekkora idején készült munkámat mutatom éppen.

Valójában nem tudom, hogy ez micsoda, de találtam egy esztergált fadarabot, olyan fa függönyrúd fazonút, aminek lyukas volt a vége és ezt álmodtam bele.

Akkoriban, amikor jött az ötlet, a kicsi gyermekemnek éppen picike, fa állatkészlet volt a kedvenc társasága és azokhoz ez a méret dukált zöld környezetként. Elbújhattak mögé a kecskék a farkas elől, lehetett róla legelni, meg mittomén...

Kissé meghalványultak az emlékeim a készítését tekintve, de leírom azt, ahogy ma csinálnám.

A filc kör mérete kb 11 cm legyen.
Egy ehhez hasonló (kicsit gömbölyűbbre vágott) 10 szirmú virágminta adja a sablont.
Két eltérő színű réteget egymásra teszünk; nem baj, ha nem pont egymáson fekszenek a szirmok. A virág közepét nem szabad kivágni, mert annak a segítségével fogjuk beletolni az alap közepébe.
A fa kocka lesz a következő tétel, egy kb 1.5 cm-es lyukkal a közepén.

15 mm-es, fához való fúrószár szerszámüzletben darabra kapható, általános készlet nem tartalmazza.

Ha a fa kocka sarkait kissé megcsiszoltuk esetleg le is festettük, játékbiztossá tettük, akkor egy kis pötty, mondjuk Palmatex ragasztóval összenyomjuk a két filcréteget, ragasztót nyomunk a lyukba is (nem tele, mert akkor kinyomja magából a felesleget, amikor belekerül a filc) és egy ceruzavéggel belenyomjuk (jó, inkább beleerőltetjük) a virág közepét, amit itt most nevezzünk torzsának.



Gyorsan megvalósítható természetes játék, házilag készített játék, olcsó játék (ha a fúrószárat nem pont ehhez kell venni).
Aztán, ha mondjuk rózsának megfelelő színből készítjük el, netán többféle színben vagy egyforma színben csak több darabban, színátmenetes megoldással, akkor lakásdekoráció is lehet belőle.

Lego, hajcsat és más kincsek gazdag tárháza... Mi az?

Hát a használt porzsák. :-)

Igen, én is hallottam a nylonharisnya porszívócső végére kötözéséről, meg a nagyon modern porszívók filteres megoldásáról.
De nálunk is általános takarításként működik a porszívózás, nyilván más felszívnivaló is van, mint láthatatlan porszemcsék a nylonharisnyán keresztül. Meg aztán nincs szükségem a kiválóan működő,
jó minőségű, megbízható márkájú, de filter (lego-csapda) nélküli porszívó helyett egy másikra.

Így én maradok a hagyományos, guberálós megoldásnál, amikor nem kívánok kidobni apró játékalkatrészeket, leszakadt és elveszett különleges ruhagombokat, kincset érő hajcsatokat,
ezt-azt-amazt. :-)

Készítettem régebben, más célra egy szúnyogháló anyagú szitát, amire manapság szitaként már nincs szükségem.

S mit ad Isten, pont jó a kukára.

Innentől pedig már biztos mindenki tudja, hogy miként mentem a drága legóalkatrészeket.





Nem azt mondom, hogy tiszta munka, de néhai nagyapám aranymondása szerint "a víz mindent levisz, csak a bűnt nem", így nem csinálok nagy ügyet a dologból. Végez más mocskos munkát is az ember, alkalmanként ez az 5 perc is belefér. :-)

A szűrőtálcába beleöntöm a porzsák tartalmát,
a felszálló por elől lelépek, aztán visszamerészkedek, újra megrázogatom a szitát, újra távozom a por elől aztán egy fadarabbal belekavargatom a kukába azt,
ami belehullik a szúnyogháló résein.
A végén az összeállt porcicákat kidobom és marad a tárgyi szemét.

Így megy minálunk; és ez persze csak én dolgom lehet... :-D

babakönyv - saját kezűleg

Száva baba is megnőtt annyira, hogy már élvezhessen egy lapozgatókönyvet ... :-)

Egy korábbi blogbejgyzésben szépen összeszedtem mindent, ami kell hozzá, ezért most csak röviden szólok a könyvecskéről.






Mikor már sok minden érdekli a csemeténket, kiválóan használható ez a házilag készített beszélgetőknyv.
Mindenki saját érdeklődési körre szabhatja a könyvecske tartalmát, melyet kidobásra ítélt magazinokból állít össze.












Mivel ez most ajándékba lesz, így igyekeztem mindenféle tárgykört beleragasztgatni; remélem Száva örömmel forgatja majd.

Erről az oldalról még beugrott, hogy mondjuk lehet külön oldalt szentelni a "nem szabad" dolgoknak; úgy, mint kés, olló, kocsikulcs, apa telefonja, létra, stb...

Megszépült az óvodafal; vidám amőbák születtek a vakolathibákból... :-)

Egy idő után természetes látvány, ha egy óvodában, játszásnyomok vannak a házfalon.

Itt is csak annyi történt, hogy a versenyzők bicikli- és rollerkormányai leverték a vakolatot.

Másokkal ellentétben, szerintem ez egyáltalán nem baj; sőt igazán jó hír!!!

Az óvodavezető Éva nénivel egyeztetve egy szép napon munkához is láttam...


Ebben az esetben is bőszen hirdettem, hogy ha egy foltot nem lehet eltüntetni (jelen esetben csak felesleges), akkor szerintem ki kell emelni; ezért a foltozás mellett döntöttem.

Hiszen mennyivel izgalmasabb egy vidáman foltos fal, mint egy leharcolt, vakolathibás felület.



Mellesleg itt van az önigazoló fotó, mely szerint egészen biztos, hogy nagy bölcsesség volt a foltoskodás ...

Ha megnézitek a piros nyilat, akkor megmutatja a jó döntés bizonyítékát.
Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy még a munka megkezdésekor, hogy egy csőbilincs és csavar együttesének árnyékától egy csinos kis LIKE-ot kaptam. :-)






Már javában dolgoztam, mikor megérkezett egy önkéntes,
de balkezes anyuka is.
Segítőnek.

Viszont egyáltalán nem volt kétbalkezes, így hálás szívvel köszönöm Timi segítségét.









A változó formájú, egykori falsebek között különböző figurákat is fel lehet fedezni, ami a gyermeki fantáziát egy időre biztosan kiszolgálja.

A sok amorf ábra között ott rejtőzik a Balaton, felbukkan egy nagyfenekű dinoszaurusz és ebédidő felé Timi férje már egy rántott húst is felfedezni vélt az egyik pacában. :-)

Néhány foltot meg is pöttyöztem, mert nekem úgy tetszett, punktum.


Mostantól ez a látvány fogadja az óvodásokat mindaddig, amíg újabb hibák nem keletkeznek a falon.
Mert ha tovább sérül a vakolat, akkor az is le lesz festve. Kíméletlenül!
Itt-ott kerül majd rá egy újabb festékpaca, ami csak gazdagítja a motívumkincset... :-)

Nem ez az első hibajavításom épületen;
ebben a bejegyzésben egy kilincs ütötte mélyedésben láttam meg a lehetőséget,

korábban pedig salétromos házfalat tettem az utca gyöngyszemévé.
A környék óvodáscsoportjai, ha tehették akkor arrafelé vezetett a sétaútvonaluk :-)

Csodaszép gomb, ami hajgumidíszként szolgál

Jön a nyár, jönnek az esküvők és lesznek koszorúslányok is. Szerintem egyszerű, olcsó és finom látványú kiegészítője lehet az ünnepi öltözetnek.
Igazság szerint nálunk ez a hétköznapi viselet része, de egy hercegnőnél szerintem ez természetes... :-)

Elkészítése is könnyű; a hajat csak össze kell fogni
a díszgumival, és a lelógó hajköteget megcsavarni, mintha csavaroznánk... (bocs a hasonlatért, én barkácslédi vagyok... :-) )

Ha jól betekergettük a copfot, akkor már csak körbe kell vezetni a gumival összefogott rész körül és két hullámcsattal lefogjuk a tekervény végét.




Gomb és gumi kell hozzá; ennyi az egész.

A gomb lelőhelye a Cservenák üzlet Bp. XVIII. kerületben, a Béke tér után...








Persze bármilyen gomb megfelel hozzá,
csak arra kell figyelni, hogy a gomblyukba beleférjen
a gumi, át lehessen rajta húzni.
Gumizsinór, zsinórgumi, vagy mit tudom én milyen néven futnak ezek a körpofilú gumik.
De a kalapgumi, ami ilyen, az már vastag lehet egy gomblyukhoz...

A csomót érdemes egy csöppnyi pillanatragasztóval a gomb háta mögött rögzíteni, hogy miközben gumizzuk a hajat, ne kerüljön látható helyre.

művészetórai festékcsorgatás

Semmi, de semmi közöm nincs az órai munkákhoz; csupán annyi, hogy lefotóztam őket és megmutatom a kiváló fantáziamozgató ötletet...
Festékcsurgatás után, a szabálytalan vonalakból alkították ki a diákok képet.
     

    
 
   

ballagás piros, pöttyös batyuval

Ha rajtam múlna, nem biztos,
hogy tarisznyát kapnának a ballagó diákok...

De egyrészt nem rajtam múlik, másrészt a nebulók sem biztos, hogy nyitottak lennének egy "világgámenős" batyura. :-)









Viszont úgy tűnik, hogy a tavalyi ötletem,
az akkor általunk ballagtatott osztály tarisznyábavalója megnyerte a tetszést,
mert az idén ballagó fiataloknak is hozzá kellett lássak.








Az iskola kertjéből szedett kavics -mellyel töltve van-, jelképesen utal az életben előforduló apróbb nehézségekre, illetve egyben a gyökerekre való emlékeztető is ...









Idén apró pöttyös batyuk készültek; a tavalyiak itt nézhetők meg

Matató tábla, felfedezőknek

Varrósként nagyon szeretem azokat a házilag készült könyvecskéket, melyekben cipzár, golyós szorítófék és mindenféle babrálásra alkalmas, rövidáru, apróság van rögzítve.

Barkácsolósként ennek megfelelő a készítő által "matató táblának" nevezett varázslatos birodalom.

A Készítsd el magad honlapon megtaláljátok.

pólyás csutkababa készítés

A népi hagyományok ápolásáért most egy régi babatípust ajánlok,
a csutkababa készítést osztom meg Veletek.

Ide kattintva megtaláljátok a néhány egyszerű lépéssel betekergethető, megköthető pólyás baba receptjét...

Mert nálunk kukorica van, maradék anyag van, kislány van, hagyományokhoz visszatekintés van!
:-)))

Kilincsmadár az iskolának ...

Az iskola bejáratánál lévő fal erőst megszenvedte a diákok szorgalmas ajtónyitogatását.

A kilincs lyukat vájt a falba...

A bejárat pedig nem szűkíthető le ajtófékkel, illetve kicsapódásgátló gombbal.








Továbbra is állítom, hogy azt a foltot,
amit nem lehet eltüntetni, azt ki kell emelni;

így, a formát nézegetve egy madarat képzeltem bele.

Szeptembertől már a piros, pöttyös, körömlakkos, fodros tollú, gatyás madárka hívogatja az iskolásokat. :-)

nyugi gumi, nem csak gyerekeknek :-)

Nem más ez a találmány, mint egy lufi, melyet liszttel töltöttem meg.

Ez éppen nem saját ötlet, egyik gyermekem osztálytársai játszottak ilyennel, de ha másnak is újdonság, akkor elmondom, hogyan csináltam, mely fázisokban nehezítette meg az életemet :-)






Nem voltak illúzióim avval kapcsolatban, hogy egy sima tölcséres megoldás szóba sem jöhet...

Biztos voltam benne, hogy tömni kell a lisztet, ezért előkaptam a már jól bevált műanyag palack-száj tölcséremet, melyre ráhúztam a lufi száját és a tölcséres részbe beleöntöttem egy adag lisztet.
Egy tompanyelű kés végével, a szájon keresztül beletömködtem a lisztet a tölcsérből.
Aztán befogtam a lufi száját, és jól összetömörítettem a lufiban lévő mennyiséget.

Ismét jött a tölcsér, újabb adag liszt, mellyel nálam el is érte a kívánt méretet.

Ekkor jön a legfontosabb dolog, úgy kell lezárni a lufi száját, hogy tömörített állapotban maradjon, vákuum keletkezzen a bekötözés előtt.
A vákuumot úgy lehet elérni, hogy több lépcsőben nyújtjuk a lufi nyakát, miközben mindig egy kicsit lejjebb morzsikáljuk, vezetgetjük a liszt-szintet a nyakban.

Lehet gyűrögetni, marokerősítőként is használni.

hagyományos, de kreatív ballagási emlék

Gyermekeim iskolájában az a szokás, hogy
a mindenkori 7. osztály gondoskodik a 8. osztályos ballagásról.

Idén tehát miénk a feladat, hogy összekészítsük az útravalót...

Az egyik ballagási ötlet, tarisznyába kerülő emlék
az iskola kertjéből szedett kavics, mely jelképesen utal az életben előforduló apróbb nehézségekre, illetve egyben a gyökerekre való emlékeztető is...






Természetesen a batyu piros pöttyös lett,
a fakanalat pedig egy kicsi faág helyettesíti.

Lesz még mellette más ötletes kigészítő is.


Sőt a tarisznyát is én varrtam hozzá;
egyedi, fiatalos stílusú lett, ahogy a ballagók kérték, ITT TALÁLJÁTOK.




Utóirat: azóta eltelt egy év, és valószínűleg tetszett az ötlet, mert az idén ballagó gyerekeknek is kellett készítsek a tarisznyába batyukat. Apróbb pöttyös anyagból valósultak meg.

tojásfehérje és sárgája elegyítése még héjon belül...

Így lehet, hogy megeszik a gyerekek a tojás sárgáját is?

Vagy a fehérjét sem, mert az egész egy nagy sárgája lett?

Más állaga lett, ezért érdemes kipróbálni :-)









A lényeg az, hogy főzés előtt, még héjon belül,
a centrifugálás eredményeként "összturmixolódik" a két összetevő, és csak aztán megy a főzővízbe...


A trükk videóbemutatóját
ITT TALÁLJÁTOK