fűasztal, régi konyhai asztalból

Itt kezdődött... Amikor még nem tudtam, hogy nem az lesz belőle, amiért vateráztam.
Mert valamit szerettem volna csinálni belőle; egy teljesen mást, mint asztalka...

Vásárlás után, otthon kivettem a kocsi csomagtartójából, kitettem a kocsi mögé és ott felejtettem. Ami csupán azért lett problémás, mert másnap reggel iskolába rohanva a 3 gyerekkel, hajtottam őket, hogy gyerünk már, gyerünk már, szállj be, induljunk és hogy rajtam ne múljon, egy bő gázt nyomva elindultam.
Azaz első körben rátolattam a féltve megszerzett portékára.
Azonnal rájöttem ám, hogy mi reccsent... Bakker, vörös fejjel kiszálltam a kocsiból és azt hittem, felrobbanok a méregtől.



Aztán délutánra már kezdett tisztulni a felhő a fejemben.
Oké, nem az lesz belőle, amit szerettél volna, hiszen ahhoz már kissé megroggyant, de lesz belőle fűasztal.

Megerősítettem a megrongálódott illesztéseket és felépítettem rá régi deszkákból egy keretet.
Szép meggypirosra festettem...














Kibéleltem erős nylonnal...

Gondoskodtam a megfelelő vízelvezetésről, kilyuggattam a betétet ...

Mehetett bele a jó kis trágyázott föld, gazdagon meghintettem fűmaggal ...

Kicsit féltem, hogy kiszedegetik a galambok a fűmagot,
ezért letakartam ...












A tűző napon gyantafolyás is megjelent az egyik deszka repedésén ...

... és végre kikelt a friss fű.
Nincs más hátra, mint időnként lenyírni és gyönyörködni ebben a rendhagyó kertecskében.
A deszkán a megkristályosodott gyantafolyás látható, semmi hiba nincs ám rajta :-)

régi székek fiatalodtak meg; kárpitozás, ilyen volt - ilyen lett fotókkal

Két, kb. 60-70 éves szék volt az alany...
Ilyenek voltak eredeti huzattal.

A háttámla mindkét széknél kiesőfélben volt,
ezért újraépítettem őket.









A zsákvászon valaha még ellátta feladatát, a szalmaborítású ülőfelületet és a székrugókat beborítva, azokat a szék vázához rögzítette.
Mostanra elfeslett...




Javítottam teljes aláhuzatolással.

Az új kárpithoz régi farmernadrágokat használtam fel, megbolondítva egy kis piros, pöttyös anyaggal...

Került rá vagy 500 darab antikolt kárpitosszeg és már kész is volt. :-)

Készült hozzá egy apró kiegészítő is;
szív alakú illatpárna, szintén farmer és pöttyös anyagból.

Körszéket kárpitoztam; ilyen volt - ilyen lett

Szeretem, amikor valaki költözik, mert olyankor nekem is csurran-cseppen valami...

Ezt a szürkéskék bársony, pipereasztalhoz tartozó, háromlábú széket is így kaptam.



Régi kárpit le, ...












... megvarrtam az új huzatot, ...
















... és visszarögzítettem a régi ülőkére.

Ilyen lett.

régi fa dobozokból nyitott szekrényke lett

Ezek a különböző helyen lomtalanított régi, fa dobozok testvérré fogadták egymást.
Egy helységbe kerülnek, ezért egyforma külsőt kaptak.



Azt bizton állíthatom, hogy undorító darab volt mindkettő, mikor kikaptam a szeméthalomból.
Ezek a régi állapotot bemutató fotók már magasnyomású mosóberendezés-kezelés után készültek.






Nem állt széndékomban sokat változtatni rajtuk,
hiszen számomra az csak emeli a fényüket,
hogy pontatlan tákolmányok... :-)

Ezért csak lecsiszoltam róluk a "szőröket", megerősítettem az oldalakat ott, ahol megkívánták azt.






Külsejüket csónaklakkal kezeltem le, érettebb színt kaptak tőle.

Belül hófehér festék fedi őket,
de úgy, hogy megmaradjon a patina;
a mélyedésekbe nem nyomkodtam bele az ecsetet.
Hogy süssön róluk az ódonság...






Végül is alig hasonlítanak...

A nagy doboz iszonyat régi, többet látott darab;
ezért sokkal sötétebb színű lett ugyanazon lakktól;
függetlenül attól, hogy mindkettő ugyanazon fából, fenyőből készült.


A méretük is más. De így, egymáshoz igazítva, mégis imádom őket...









Maradhatnak pőrén is, de dohatok rá csipkeszegélyt, terítőt is. Mindig úgy, ahogy kedvem tartja...

Régi filmszalag tartó doboz régi doboza - konyhai kukává változott... :-))

Szóval, amint lomtalanításkor az egykori tulajdonosától megtudtam, ez egy olyan rétegelt lemez hordó, amiben régen
fém dobozos filmszalagot tároltak.
Mert erre való volt.

Én viszont félig homokkal telve, koszosan szerettem bele.
És mivel akkoriban konyhai kukacsere szükségeltetett,
azonnal tudtam, mi lesz belőle.
Méretét tekintve kiválóan alkalmas, pont az a méret,
ami 3 gyerekkel és egy férjjel nekem való.
A 60 literes szemetes zsákot pont neki találták ki...





Magasnyomású mosóval kitisztítottam,
kicsiszoltam a gipsz-szerű lerakódásokat.










Az elején egy kicsit vacilláltam, mert sérült darabról van szó,
de aztán megráztam magam és mivel a szerelem vak, magammal hoztam.

A kuka (most már ez a szerepe) alsó része kissé repedt, de mivel mindenki tudja a családban, hogy csinálós vagyok, ezért nem fognak meglepődni egy ilyen felújított akármin sem.
Meg nem oszt, nem szoroz, nagyon erős doboz, és csak esztétikai hiba.
Kamasz kora miatt iszonyatosan kritikus gyerekem szerint "nem gáz, olyan, mintha egy fém kuka be lenne horpadva".

Jaaaaa??? Ha szerinte nem gáz, akkor felújítom. Mert neki mostanában minden gáz... :-)


Ezüst színű kalapácslakk festést kapott, a fém szorítógyűrűk is ezüst-kezelésen estek át, de az alátét rétegelt lemez csíkok fehérben pompáznak.

Mustársárga pöttyök díszelegnek rajta, szintenként különböző sűrűségben; amihez nekem odakívánkozott még valami...










A harmónia nekem azzal lett teljes, hogy szintén mustársárga ripsz szalag fogja körbe az alsó és középső szint gyűrűjét.

A belsejét kifestettem, de azt hiszem, hogy a biztonság kedvéért varrok bele vízhatlan ponyva anyagból egy kivehető bélést, hogy ha valami kifolyik a szemetes zsákból, akkor könnyen tisztítható legyen a belseje.
Mert azért ez csak fából készült és nem szeretném, ha valami bűzt mégis magába szívna valamilyen repedésen.

Ja, és teszek alá egy görgős fa tálcát, mert nem szekrényben lesz, hanem mindig oda rúgom, ahol kell...

A fedele pedig egy nagy pléh fedő, amit üzemi konyhából kaptam...

suszterszékből - kerti virágtartó állvány

Pssszt, csöndben mondom, hogy lomiztam... :-)

Csak, hogy okosodjak az értékében, utánanéztem
a neten, és persze, hogy találtam eladó fejőszéket, suszterszéket: 5 és 13.000 forint között...








Nekem székként nincs rá szükségem, de kerti virágtartónak pont jó lesz. Csak nem így...

Mivel minimum ezeréves por volt rajta, egy alapos takarítással kezdtem. Utána sok előkészítést nem igényelt a szék, mert nem szerettem volna tökéletes változást rajta.
Nem akartam elfedni a repedéseket sem és egyenletesen takaró festékréteg sem volt kívánalom. Sőt!
Nekem így tetszett, kicsit kopottasan...
Vízbázisú zománcfestékkel kentem le, a gyors száradás után szivacsból vágott sablonnal készítettem el az óriás pöttyöket.
A lábain a fekete szín magasságát maszkolószalaggal jelöltem ki, mellyel egyben védtem is a türkiz alapszínt a véletlen befestéstől. a pöttyözésnél szintén nem törekedtem szabályos látványra, hanem játékos, vidám megújulásban gondolkodtam.



Így már nem lesz magányos a másik pöttyös virágtartó sem.

csótányosból metálba plasztikázott szekrényke

Ilyen volt...

Egy rettenetet képzeljetek el; lomtalanításban találtam...
Büdös volt, csótányszaros, plusz néhány döglött fazon csicsikált benne.
A gyerekmatricákat nem értem rajta...,
mit keresett gyerek ilyen mocsokban. Vagy csak meghalt valaki, akinél a gyerekek korábban teleragasztgatták és évek múlva, az örökösök vegyvédelmi ruhában bemerészkedtek a lakásba és mindent kidobáltak? Talán...
Végül is mindegy is; az elhivatottsággal nem lehet mit kezdeni; kellett ez a doboz!

Nagyapám szavai csengtek fülembe és lelkemben meghallva bölcsességét nyugodt szívvel tettem be a kocsiba:
"A víz mindent levisz, csak a bűnt nem..."

Hypoban ázott egy darabig, kitisztítottam és gyorsan radiátorra került, hogy ne vetemedjen meg nagyon a nedvesség hatására.

Azért, hogy jobban belelássatok a felújítás színválasztásába, elárulom, hogy új házunk vendég wc-je metál-budi lesz, ott teljesít hamarosan szolgálatot raktárdobozként.
Amúgy ahhoz a helyiséghez fém kiegészítőket tervezek, így nagyon jól megy majd ez a szekrényke is rendezőnek; a kézmosó alatt pont elfér.
(Később majd mutatok még ezt-azt-amazt, ami már elkészült, csak nincs időm fotózni...)

Az alapos tisztítás és csiszolgatás után egy korábbi szín is előtűnt; nekem tetszett volna így...
De mivel túsztárgyalónak is elmennék a családomban, megragadtam az alkalmat és megmutattam a metál-budi-ellenzőknek ezt a lehetőséget is.
Nnnnna, minnyán jó volt a metálság. :-)

Én is így gondoltam, ezért kár volt ellenkezni. :-D




Jöhetett a cink alapozó spray, ami egyben maga a szín is lett.
Természetesen két réteget hordtam fel rá.

A zsanérokat és a nyitógombot feketére festettem, környéküket csillámporoztam. Nem akartam jobban díszíteni, mert lesz még ott bőven dekoráció...



A szekrény aljára bolygókereket szereltem, mert a görgők segítségével csak arrébb kell rúgni takarításkor; és valahogy nem érzem higiénikusnak a földön álló fa dobozt egy wc-ben...

És akkor jöjjön a kész mű, szolgálatra jelentkezik!

terepszínű kárpit, kommandósoknak

Eredetileg egy fekete huzatos irodai tárgyalószék volt; elég megviselt állapotban kaptuk.

A kisebbik fiú meg odavan a katonai látványért, úgyhogy adta magát a kárpit, ami jelen esetben nem simán csak terepszínű anyag, hanem vízhatlan ponyva is egyben, tehát akár kültérre is...

A széklábakon látható rozsdák is azért maradtak, mert beleférnek a dizájnba.

ronda, de hasznos...

Na igen, ez is lomtalanítással kezdődött...

Egy ócska kádkabinban láttam meg a remek lehetőséget.
Éppen jókor jött, mert a homokozót már nem tudtam letakarni az évekkel ezelőtt varrott, idénre szétfeslett huzattal.
Márpedig lefedni muszáj, különben macskák tennék tiszteletüket a homokozóba...

És Isten segedelméből, ez a három elem centire olyan méretű, mint a 10 évvel ezelőtt, magam által összeeszkábált, ajtófélfából készült homokozó kerete :-)





Kitördeltem a már használhatatlan műanyag lapokat és varrtam helyettük három, bútorvászonból készült pótlást.
Amit rém rondának találok, de a célnak megfelel:
- csökkent a "majd jó lesz valamire" -anyagaim száma
- erős, strapabíró kelme
- sötét és mintás, tehát nem látszik meg rajta az első folt


Természetesen levehető, mosható huzat készült, mert a gyakorlatiasság alapvetés ...

Nem zavarnak az "össze-vissza színű" tépőzárdarabok;
ami éppen volt itthon feldarabolva, azt
varrtam-ragasztottam a megfelelő helyre ;-)




Kerti paravánnak is kitűnő;
a homokozó elé állítva, jól elbújhat mögötte a gyermek, bele tud feledkezni a játékba.

Mivel harmónikaszerűen összecsukható, kis helyet foglal használaton kívül, este pedig kinyitva mehet a homokozóra...

Hogy nem vízálló? Engem nem zavar az esőáztatta, vizes homok; természetes állapot.
De a macskaszar -már bocsánat- tűrhetetlen.