Rozsdás és rozsdamentes fém kellékek - faliképként

Hulladék deszkadarabok, különféle, szemétből kiguberált ócskaságok adják a gerincét legújabb munkadarabjaimnak.

A vasalótalpas kép alja valóban működik, akasztóként használható.


























Szódáspatron, cipőkanál, bajonettzár jól megfér egymás mellett...

A punk fazon (Billy Idol) kicsit fancsali képet vág, pedig igazán elégedett lehetne!
Ilyen vörösréz háló nem kerül mindenki fejére... :-)

babakönyv - saját kezűleg

Száva baba is megnőtt annyira, hogy már élvezhessen egy lapozgatókönyvet ... :-)

Egy korábbi blogbejgyzésben szépen összeszedtem mindent, ami kell hozzá, ezért most csak röviden szólok a könyvecskéről.






Mikor már sok minden érdekli a csemeténket, kiválóan használható ez a házilag készített beszélgetőknyv.
Mindenki saját érdeklődési körre szabhatja a könyvecske tartalmát, melyet kidobásra ítélt magazinokból állít össze.












Mivel ez most ajándékba lesz, így igyekeztem mindenféle tárgykört beleragasztgatni; remélem Száva örömmel forgatja majd.

Erről az oldalról még beugrott, hogy mondjuk lehet külön oldalt szentelni a "nem szabad" dolgoknak; úgy, mint kés, olló, kocsikulcs, apa telefonja, létra, stb...

hulladék fadarabokból készült feszület

Nem fogom teljesen saját ötletként beállítani, mert az alapötletet valamikor, valahol a neten találtam...

De nagyon megragadt bennem és most jött el az idő a megvalósításra.












Ami viszont saját hozzátétel, az Krisztus teste...

Uszadékfa adja a korpuszt, melyet így találtam; kezeletlenül, csak letisztítva használtam fel.

A keresztre szögekkel lett "felfeszítve" és a többi,
fekete alappal bíró fadarabkával ellentétben Jézus mása hófehér középdeszkán nyugszik.



A fényességet csillámporral imitáltam.

Új otthonunkban kap helyet. :-)

Fára nyomtatott fotók, FABAGOLY-tól

A Fabagoly-alkotások elérhetősége ITT található.

Nem titkolom, ismerősöm munkáját ajánlom.
Igényesen dolgozó, becsületes, tisztességes, profi grafikussal van dolgunk, akinek honlapján olvasható bemutatkozóból a következőket ollóztam ki Nektek:

"Mátyás király szülővárosában, Kolozsváron láttam meg először a napvilágot...
Művész családban nevelkedtem, apám díszlettervező, festő- és grafikus művész, és édesanyám keramikus családból származik.
Tőlük örököltem a kézügyességemet, ami hasznomra is vált: dekorációs szakmában dolgoztam..., közben autodidakta módon elsajátítottam a grafikai programok használatát könyvekből, és az interneten talált, többnyire angol nyelvű tananyagokból. Nem ragadtam le ennyinél, úgy éreztem nem elég egy-két grafikai program magas szintű ismerete, hajtott a kíváncsiság, hogyan lesz egy grafikából kész nyomdai termék, ezért ezzel párhuzamosan elkezdtem képezni magam az ofszet és digitális nyomtatás területén is. Ekkor már tudtam, hogy nem mindegy, miként készítek el egy grafikát, mert minden szépnek és jónak tűnhet egy monitoron, de nyomdai kivitelezés szempontjából nem állja meg a helyét...

Szerencsésnek tartom magam, mert olyan munkahelyen dolgozom, ahol minden megszerzett tudásom és tapasztalatom gyakorolhatom nap mint nap, ráadásul a szakmám a hobbim is.

Szeretem a kihívásokat, és a megoldhatatlan problémákat megoldani."

Szóval fára nyomtatással is foglalkozik Endre, mellyel egészen egyedire szabható ajándékok készülnek...

A témák végtelenek, főleg úgy, hogy saját képekből is lehet kérni nyomtatást. Mondjuk páros, esküvői ajándéknak...

Amit egyelőre még nem láttam a kollekcióban,
azok a kislányok kedvencei, a hercegnők!
ENDRE! HERCEGNŐK!!!!! :-)

ronda, de hasznos...

Na igen, ez is lomtalanítással kezdődött...

Egy ócska kádkabinban láttam meg a remek lehetőséget.
Éppen jókor jött, mert a homokozót már nem tudtam letakarni az évekkel ezelőtt varrott, idénre szétfeslett huzattal.
Márpedig lefedni muszáj, különben macskák tennék tiszteletüket a homokozóba...

És Isten segedelméből, ez a három elem centire olyan méretű, mint a 10 évvel ezelőtt, magam által összeeszkábált, ajtófélfából készült homokozó kerete :-)





Kitördeltem a már használhatatlan műanyag lapokat és varrtam helyettük három, bútorvászonból készült pótlást.
Amit rém rondának találok, de a célnak megfelel:
- csökkent a "majd jó lesz valamire" -anyagaim száma
- erős, strapabíró kelme
- sötét és mintás, tehát nem látszik meg rajta az első folt


Természetesen levehető, mosható huzat készült, mert a gyakorlatiasság alapvetés ...

Nem zavarnak az "össze-vissza színű" tépőzárdarabok;
ami éppen volt itthon feldarabolva, azt
varrtam-ragasztottam a megfelelő helyre ;-)




Kerti paravánnak is kitűnő;
a homokozó elé állítva, jól elbújhat mögötte a gyermek, bele tud feledkezni a játékba.

Mivel harmónikaszerűen összecsukható, kis helyet foglal használaton kívül, este pedig kinyitva mehet a homokozóra...

Hogy nem vízálló? Engem nem zavar az esőáztatta, vizes homok; természetes állapot.
De a macskaszar -már bocsánat- tűrhetetlen.

Giccses? Volt!! Romantikusan trendi lett ...

Nincs a bejegyzés témájában semmi különös...,
hacsak annyi nem, hogy pillanatok alatt megéltem
a két végletet...

Először elborzadtam a sokadik kézből is továbbvándorolt, éppen hozzám jutott miniatűr, giccses fotókeretek láttán, de 5 másodperc múlva
már rajongtam értük, mert lelki szemeim előtt felsejlett a képeken látható megoldás.










Így a "Na, kell?" kérdésre a válasz is rövid volt: "Ja!"

Ha megunom a látványt, kicserélem benne a textileket és máris "felújítottam a lakást" érzésem támad... :-)

Közösségi szövevény...

Az iskolai családi délelőttön készült ez a gyerekek által elképzelt és megvalóstott színvilágú szőttes.

Önkéntes jelentkezők -aki éppen arra járt- egy-egy csíkkal járulhattak hozzá a közös munkához;
bármit tehettek bele, amihez csak kedvük volt.

Az összetétel: pamutvászon, taft anyag, bársonyszalag, gyűrt papírcsík, vékony nádszál, gallyak, rafia és levendulaszár.
Tulajdonképpen minden van benne, csak fonal nem :-)

A fakeret hullott erdei fából készült, színes taft szalaggal kötöztem és a látszat ellenére jó kis stabil darab, nem inog ide-oda :-)

raklapdeszkából készült rusztikus tükör

Születésnapra készült,
népi mintás,
faragott keretes tükör.

"Régiesnek látszó népi tünemény" -
Csokonai, A reményhez című verséből ihletet merítve...




A valós színeket a nagy képen látjátok...







Eredetileg rozzant raklap volt, melynek deszkái tökéletesen megfeleltek elképzelésemnek...

Megvizsgáltam az összeállítás lehetőségeit (tekintettel a fa hibáira), mértem, fúrtam
és a hátoldalon, keresztlécek segítségével rögzítettem a deszkákat.

Megrajzoltam a tükörkeret szélein futó falusias jelleget adó íveket és szúrófűrésszel kivágtam.



(Aztán nehogy má' csak az ünnepelt örüljön, a régi, rendetlenkedő dekopírfűrész helyett megleptem magam egy profi darabbal. Mint a vajat, úgy harapta a fát!)

A kifaragott tüköralap felületét nem csiszoltam simára, mert nem akartam elvenni a fa régies jellegét.






Szürkés színét nagyon felvizezett fehér temperával antikoltam, majd száradás után visszacsiszoltam egy kicsit.







A minták többféle lehetősége közül az öreg tyúknak
(40 éves lett) egy öreg tyúkos - fiatal kakasos, indás-leveles festményt készítettem a tükör fejdíszéhez.

A kontúrozást pirográffal (égetőpáka) végeztem.

A festést éppen elkapó fotót 7 éves, fotóriporternek készülő fiam készítette titokban. De aztán rátaláltam, így íme a kép!








Ilyen lett a minta, melyet matt lakksprayvel tettem időtállóvá.

Szilikon kinyomó pisztollyal vittem fel a fára a tükörragasztót.
Ami attól tükörragasztó, hogy a hátoldalon lévő foncsort nem teszi tönkre, így nem látszik majd a tükör elején a ragasztás mintájának ellenoldala kacskaringók, mázolmányok és pontok formájában :-))



A tükör oldalain spárgából sodrott zsinórt vezettem végig, mellyel áthidaltam a két alkotórész érintkezését. Az alján egy kis masniban záródik a tükörszélek "szegése".

Egy masszívabb, karikás képakasztóval lehet majd felhelyezni a falra.




A népi tükör hátoldalán pedig Sík Sándor verséből való idézettel "kedveskedem" a születésnaposnak, aki kivételesen, csak a kerek évfordulóra való tekintettel ül tort maga felett:

"A legszebb művészet tudod mi,
  Derült szívvel megöregedni."

Fa táblakép

Építkezéseken többnyire használnak ilyen pallókat.
Ha dolog végeztével nem szedjük szét a deszkákat, akkor saját kezűleg készített dekoráció, lakásdísz válhat belőlük.

Aki nem tud szabadkézzel jól rajzolni, az kutakodjon sablon után a neten;
a felnagyított kifestő vagy színező kép már használható is.
(Azért kifestő, mert elégcsak a körvonal)

A deszkák festésének technikáját megnézhetitek ugyanazon forrásnál: ITT

Kereszt készítése papírtekercsekből

Húsvétra várva egy keresztény jelkép saját kezűleg elkészíthető változat kínálom megvalósításra.

Újrahasznosítás színes papírból, magazinokból:  ITT 

Szebb lesz a végeredmény, ha előre megrajzolt sablonon futtatva hajtogatjuk meg a kereszt sarkait, és természetesen ügyelni kell a papírhengerek méret szerinti szimmetriájára is.


Én bírom a színes kereszteket is, nem hiszem (illetve csak remélem), hogy bűnt követnék el azzal, ha egy gyermek szobájába mondjuk egy régebbi munkám kerülne a falra.

egérfogóból - rajztartó csipesz

Roppant szomorú vagyok, hogy nem saját ötlet... 
A neten láttam még régebben, és azonnal tudtam, hogy egyszer nekem is lesz valami olyasmi.

Elsősorban Rege lányom rajzocskái kerülnek majd rá; eztán nem csak úgy, gyurmaragasztó tapaccsal nyomom fel ide-oda a becses, kis munkákat :-))

Aki mást lát benne, használhatja csekk-fogónak, kulcstartónak, órarend-csipesznek is...

Kellékek:
- egérfogó, nagyravágyóknak patkányfogó :-)
             (akinek van gusztusa, használhat régit is; igazi recycling!)
- akril festék vagy tempera + lakk (a lakkról több infó lejjebb!)
- csomagolópapír kép, vagy bármi más
- táblamágnes

Az egérfogó, aktív állapotban és hatástalanítva.

Nagy bátran, alapozás nélkül kezdtem neki a festésnek és bizony kár lett volna időt pazarolnom rá, mert a vastag állagú tempera megtette hatását.
Egyszeri átkenésre is teljes a siker; volt egér, nincs egér :-) 

Egyelőre csak az egykori "fekvőfelület" felét mázoltam le ...

 ... hagytam száradni és utána kiakasztottam a csapó-rugót. 

Immáron  hozzáfértem a másik oldalhoz is. 

Én nem festettem le a hátoldalt, de aki szeretné, az törődjön avval is!
A fém alkatrészekre került festéket majd le kell kapargatni.

 Akinek sima beltéri lakk van otthon, az használhatja hozzá, csak:
- hosszabb száradási idővel és bűzzel kell számoljon,
- kissé barnítja a festék és a minta színét, bármilyen vékonyan is
   visszük fel.

De térjünk csak vissza:

Dekupázs lakk-ragasztóval átfestettem a felületet, és a száradási idő alatt kivágott mintát rásimítottam a ragasztóra.

Hiba volt!!!

Annyira szerettem volna befejezettként látni, hogy a körülöttem lévő gyerekzsivaj ellenére is folytattam a munkát.

Sajnos összeszedetlenségemnek (hány szótagig is írunk egybe?) meglett az eredménye.

Nem külön ragasztóztam be a képecskét, hanem szárazon került fel az alapra. Így -fájdalom- nem volt ideje nedvességet magába szívni és picit tágult állapotban felkerülni az egérfogóra.

Következmény?

Már felragasztva tágulás, ezért enyhén ráncos ruha... :-((

A végén gyöngyház színű kontúrozóval végigpöttyöztem.

Ám akinek nincs ilyesmi otthon,
az nehogy vegyen!
A még lakkozatlan, de már színezett fát kissé hígított (nem sűrű, masszív állagú) temperába mártogatott hurkapálcavéggel díszítheti körbe.

Hátuljára legalább két táblamágnes kell, hogy hűtőmágnesként használva ne mozogjon (pillanatragasztóval).
Aki gondolja, ragaszthatja is a faliképnek beillő díszt a végleges helyére.

Ahogy mondani szokás: "jól áll neki a távolság!"
(Ááá, azért annyira nem gáz, csak szerettem volna tökéletesre csinálni.)

Ebből is látszik, hogy csak ember vagyok...

vízfelületen pingált olajfestmény

Régebben már összefutottam ezzel a videóval, de most nem hagyom szó nélkül továbbmenni.

Vízen úszó olajfesték-foltokkal dolgozik az alkotó, abból születnek a festmények. A neten előforduló találatok között ez a leglátványosabb, itt nézzétek meg!

cukorkás papírból készült kép

Csodaszép falikép, üdvözlőkártya, meghívó is készíthető ezzel a módszerrel
A vízfestékpapírra (akvarell-papír) ragasztott színes, csillogó, tetszőleges formára vágott cukorkás papírokat egy kis össze-vissza kunkorodó varrással díszítjük és a szélei mentén persze rögzítjük is...

Utólag festhető, kontúrozható, saját otthonunk hangulatához igazítható.
Gyerekek is segíthetnek, munkadíjként pedig kaphatnak egy-egy falatot az édességből is...
 
DIY- leírása itt olvasható.

papírt varrni ..., falra tenni!

Gyűrt papírból, varrással készített kép.
Tetszőleges színű csomagolópapírokat egymás mellé rakosgatni, hevenyészve, vagy precízen rávarrni egy vászon alapra.
Lehet alá helyezni, a vászon hátoldalára megmaradt tapétacsíkot is, hogy merevítse majd a kész művet...
Azért gondolnék tapétát, mert az elég nagy ahhoz, hogy ne darabokból kelljen készíteni, ahol az illesztések mentén meghajlik a kép. Ha egymásra csúsztatjuk a kisebb papírokat, akkor egyenetlen lehet a háttér;
továbbá elég erős, de mégsem vastag annyira, hogy kárt tegyen a varrógépben...
Vagy mehet a vászon alá töltőflíz lapréteg is, amit persze a hátoldalon - szendvicsként - ismét be kell fedni vászonnal.

A virágokat, indákat szintén a csomagolópapír adja, csak varrás előtt össze kell sodorgatni, s kézzel fellvarrni a színes alapra. Nem mosható, de nem is koszolódik :-)))

forrás: cynthiashaffer.typepad.com