Kényszerből, egyedire felújított szandál.

Számomra alapvetés, hogy sose vásárolok kínainál...
De ennél a szandálnál kivételesen elgyengültem, és azzal együtt, hogy számítottam rá, hogy valami szar, mégis megvettem.
























Na jaaaa, a 4. viselés után feljött a talpára minimálvékonyan rákent, bevont műbőr felület.
Nagyon haragudtam magamra...
És bosszút forraltam!  :-)








Ráragasztottam egy ún. PTP anyagot, ami vízálló, strapabíró, erős művászon anyag.
Ahogy a facebookon írták ismerőseim, így már sokkal Zitásabb :-)

nyomáskiegyenlítő tartályból ál kamera

A lomitelepen járva hozzám vágták ingyen...

Lányok lévén sokan nem ismerjük ezt az izét, ezért bemutatom ezt a tenyérnyi méretű változatát a nyomáskiegyenlítő tartálynak, melyet fűtési rendszerekhez használnak.

Így, vagy más méretben és formában már sokaknak ismerős lehet.

A repedést mestertapasszal bedolgoztam, száradás után csiszolópapírral elegyengettem a felesleget és fekete fényes akrilspray-vel lefújtam.

Ház, sufni sarkára szerelve kész is van a mindent látó "kamera".

Fekete kagyló héja is lehet dekoráció

Nyár van, megy a nyaralás ezerrel; ezért haza ne gyertek kagyló nélkül sehonnan, ha olyan helyen jártok! :-)

Tengerimádó, mediterrán hangulatot kedvelő olvasóimnak ajánlom ezt a nagyon egyszerű dekorációs ötletet.



A történet ott kezdődik, hogy még lány koromban (későbbi, egyetlen férjemmel) Bretagne-ban jártunk.
Ahonnan is egy jó adag kagylóval tértem haza. A „nem tudom mire kell, de biztosan kell” jellemem hozatta magammal a kincseket.
Viszont itthon, a lakásba lépve azonnal tudtam, mi lesz belőle. Fürdőszobába, a felső csempesor fölé került belőlük egy csodaszép dekorcsík. A lakást azóta régen eladtuk, fotóm nincs róla, ezért most elkészítettem a bemutató kedvéért újból, csak egy 3 darabból álló motívumként, amit imost photoshoppal sokszorosítottam …

Szóval kell hozzá kagyló.
Bevallom, hogy ezt az adagot egy étteremben (szándékosan ezért) rendelt fogásból loptam haza. Loptam, mert ugyan az ételt kifizettem, a kagylóhéj pedig hozzá járt, de azért –valljuk be-, elég piti dolog egy elegánsabb étteremből ilyesmit hazahozni.
Ezzel az erővel a kutyának is elhozhattam volna a csontot…
De mindegy, egy „kit érdekel” vállrándítással elcsomagoltam a szajrét.







Aki nálam szemérmesebb, főzzön otthon valamit ilyen alapanyaggal; aki viszont bőven merészebb, az besétálhat olasz étterembe csak úgy is, hogy nincs-e véletlen a szemétben néhány zacskónyi leszopogatott kagylóhéj. Garantáltan beszédtéma lesz; mindenféle jelző a vállára fog kerülni, de persze csak, amint kitette a lábát a vendéglátóhelyről.
És ugye ez „kit érdekel”, úgyse látnak többet …
(Aha! A következő héten új gyerek jön az osztályba, az ominózus étteremből a séfnek a fia...)  :-)

A tisztítás után nincs más teendő,
mint egyszerű, iskolában használatos folyékony ragasztóval ráragasztgatni a kagylóhéjakat egy általános vastagságú papírlapra.



Az, hogy a héj pereme nagyon vékony,
nem probléma; simán ráragad az alapra.









Száradás után, közvetlenül a perem mentén kivágjuk a héjakat.

És nem marad más hátra, mint felragasztgatni a most már alulról befedett, jó tapadási felülettel ellátott díszeket.
Mert most már azzá nőtte ki magát…
Élettartamát nem kell félteni; évekig, a lakás eladásáig sértetlenül maradtak.












Akinek ez még túl „üres”, festhet közé indákat, díszítheti itt-ott strasszkővel, vagy amivel tetszik.
És éljenek a nyitott szemmel járó beszerzők!

Lego, hajcsat és más kincsek gazdag tárháza... Mi az?

Hát a használt porzsák. :-)

Igen, én is hallottam a nylonharisnya porszívócső végére kötözéséről, meg a nagyon modern porszívók filteres megoldásáról.
De nálunk is általános takarításként működik a porszívózás, nyilván más felszívnivaló is van, mint láthatatlan porszemcsék a nylonharisnyán keresztül. Meg aztán nincs szükségem a kiválóan működő,
jó minőségű, megbízható márkájú, de filter (lego-csapda) nélküli porszívó helyett egy másikra.

Így én maradok a hagyományos, guberálós megoldásnál, amikor nem kívánok kidobni apró játékalkatrészeket, leszakadt és elveszett különleges ruhagombokat, kincset érő hajcsatokat,
ezt-azt-amazt. :-)

Készítettem régebben, más célra egy szúnyogháló anyagú szitát, amire manapság szitaként már nincs szükségem.

S mit ad Isten, pont jó a kukára.

Innentől pedig már biztos mindenki tudja, hogy miként mentem a drága legóalkatrészeket.





Nem azt mondom, hogy tiszta munka, de néhai nagyapám aranymondása szerint "a víz mindent levisz, csak a bűnt nem", így nem csinálok nagy ügyet a dologból. Végez más mocskos munkát is az ember, alkalmanként ez az 5 perc is belefér. :-)

A szűrőtálcába beleöntöm a porzsák tartalmát,
a felszálló por elől lelépek, aztán visszamerészkedek, újra megrázogatom a szitát, újra távozom a por elől aztán egy fadarabbal belekavargatom a kukába azt,
ami belehullik a szúnyogháló résein.
A végén az összeállt porcicákat kidobom és marad a tárgyi szemét.

Így megy minálunk; és ez persze csak én dolgom lehet... :-D

Csodaszép gomb, ami hajgumidíszként szolgál

Jön a nyár, jönnek az esküvők és lesznek koszorúslányok is. Szerintem egyszerű, olcsó és finom látványú kiegészítője lehet az ünnepi öltözetnek.
Igazság szerint nálunk ez a hétköznapi viselet része, de egy hercegnőnél szerintem ez természetes... :-)

Elkészítése is könnyű; a hajat csak össze kell fogni
a díszgumival, és a lelógó hajköteget megcsavarni, mintha csavaroznánk... (bocs a hasonlatért, én barkácslédi vagyok... :-) )

Ha jól betekergettük a copfot, akkor már csak körbe kell vezetni a gumival összefogott rész körül és két hullámcsattal lefogjuk a tekervény végét.




Gomb és gumi kell hozzá; ennyi az egész.

A gomb lelőhelye a Cservenák üzlet Bp. XVIII. kerületben, a Béke tér után...








Persze bármilyen gomb megfelel hozzá,
csak arra kell figyelni, hogy a gomblyukba beleférjen
a gumi, át lehessen rajta húzni.
Gumizsinór, zsinórgumi, vagy mit tudom én milyen néven futnak ezek a körpofilú gumik.
De a kalapgumi, ami ilyen, az már vastag lehet egy gomblyukhoz...

A csomót érdemes egy csöppnyi pillanatragasztóval a gomb háta mögött rögzíteni, hogy miközben gumizzuk a hajat, ne kerüljön látható helyre.

Régi filmszalag tartó doboz régi doboza - konyhai kukává változott... :-))

Szóval, amint lomtalanításkor az egykori tulajdonosától megtudtam, ez egy olyan rétegelt lemez hordó, amiben régen
fém dobozos filmszalagot tároltak.
Mert erre való volt.

Én viszont félig homokkal telve, koszosan szerettem bele.
És mivel akkoriban konyhai kukacsere szükségeltetett,
azonnal tudtam, mi lesz belőle.
Méretét tekintve kiválóan alkalmas, pont az a méret,
ami 3 gyerekkel és egy férjjel nekem való.
A 60 literes szemetes zsákot pont neki találták ki...





Magasnyomású mosóval kitisztítottam,
kicsiszoltam a gipsz-szerű lerakódásokat.










Az elején egy kicsit vacilláltam, mert sérült darabról van szó,
de aztán megráztam magam és mivel a szerelem vak, magammal hoztam.

A kuka (most már ez a szerepe) alsó része kissé repedt, de mivel mindenki tudja a családban, hogy csinálós vagyok, ezért nem fognak meglepődni egy ilyen felújított akármin sem.
Meg nem oszt, nem szoroz, nagyon erős doboz, és csak esztétikai hiba.
Kamasz kora miatt iszonyatosan kritikus gyerekem szerint "nem gáz, olyan, mintha egy fém kuka be lenne horpadva".

Jaaaaa??? Ha szerinte nem gáz, akkor felújítom. Mert neki mostanában minden gáz... :-)


Ezüst színű kalapácslakk festést kapott, a fém szorítógyűrűk is ezüst-kezelésen estek át, de az alátét rétegelt lemez csíkok fehérben pompáznak.

Mustársárga pöttyök díszelegnek rajta, szintenként különböző sűrűségben; amihez nekem odakívánkozott még valami...










A harmónia nekem azzal lett teljes, hogy szintén mustársárga ripsz szalag fogja körbe az alsó és középső szint gyűrűjét.

A belsejét kifestettem, de azt hiszem, hogy a biztonság kedvéért varrok bele vízhatlan ponyva anyagból egy kivehető bélést, hogy ha valami kifolyik a szemetes zsákból, akkor könnyen tisztítható legyen a belseje.
Mert azért ez csak fából készült és nem szeretném, ha valami bűzt mégis magába szívna valamilyen repedésen.

Ja, és teszek alá egy görgős fa tálcát, mert nem szekrényben lesz, hanem mindig oda rúgom, ahol kell...

A fedele pedig egy nagy pléh fedő, amit üzemi konyhából kaptam...

ballagási dekoráció

Fiatalosan romantikus,
de a farmer naplóborító miatt modernebb, vagányabb stílusnak is megfelelő látvány fogadja majd
a ballagó osztályt...














A nagy üvegpalackok antik darabok, a kicsik kortárs használati tárgyak, de együtt mégis jól mutatnak, mivel a csipke és a szalag összehozza a társaságot.





Egy kicsit részletesebben ...:
Adva van a tanári asztal, ami iszonyat nagy, tehát meg kell tölteni.

A nagyobb üvegek kicsit szellősen, de mégis egy csoportban kerülnek elhelyezésre.

A pici üvegekből 21 kerül a tanári asztal elejére, szép sorban, egymás mellé; a darabszám a diáklétszámot jelképezi.
Egyforma, apró csokrok kerülnek bele, fűszernövény, búzaszál és rezgő összeállítással.

A fiúkat szimbolizáló palackokra zöld szalagot teszek, a lányoké mályva szalaggal díszeleg. Mindegyik szalagcsomóra rákerül majd egy apró kartonon a diák keresztneve.

AZ OSZTÁLYNAPLÓ...

Napló nem lehet tanári felügyelet nélkül, márpedig az elvárhatatlan, hogy a ballagási ceremónia közben valaki figyeljen rá.
Ezért hungarocell-táblából készült el a másolat, ami nyugodtan maradhat az asztalon :-)
Kartondobozból vágtam méretre a naplóborítót, melyet farmer anyaggal vontam be, hogy illeszkedjen az osztály kérésének megfelelő, fiatalos, -titokban tartott-, farmer tarisznyához.
A csipke és a kötőszalagok zárják le véglegesen a naplót, jelképezve, hogy ezt ki már nem nyitják, ennyi volt... :-)






A tarisznyát ITT találjátok...











Többek között mézeskalács és piros, hagyományos mini-batyu is kerül a tarisznyába...

szívárványszinű nemezgolyók- őszi dekoráció

Készítsünk színes nemezgolyókat, melyeket aztán az erdőben szedett makk-sapkákba (böcsületes nevén makk kupacsokba) ragasztgatunk...
Az sem baj, ha már régebben lehullott a makk, a kupacsok még sokáig megtalálhatók az avarban. 
Ha meg nem, akkor kirándultunk egy jót:-))) 

Uccu neki, kerekítsünk kedves  őszi díszeket (szó szerint) a golyócskákból; nagyobb gyerekek is segíthetnek!

forrás: etsy / greenbaboondesigns

barackmagból készült szem-medál

A múltkori barackmag medál óta kislányom eltesz minden szem magot.

Sőt talált a kertben egy tavalyi köpésből származó, már felezett állapotban lévőt is.

Nem kellett sokáig néznem, hogy mi is legyen belőle ...

Temperával pikk-pakk kifestettem, a szemhéjpúdert csillámporral készítettem, jöhetett a fogpiszkáló, mellyel szempillákat vonalaztam, és a lakkozás.

El is készült az alkalmi smink.

Hátoldalán egy picike, csavaros képakasztó került a mag hasadékaiba.

műanyag csőből játékalagút

Építkezésből megmaradt csövek kiváló alagutak lehetnek egy jó kis autós játékhoz. Föld alá beásva, homokozóba beépítve nyerhetünk vele egy kis csöndet ...

Nálunk pedig a kislányom babái csúszdáznak egy darabka, sittből kitúrt műanyag ereszcsatornában :-)

forrás: lowescreativeideas.com és saját magam

emlékeztető ujjak

Ki merné elfelejteni a teendőket, mikor egy női ujj fenyegetését látja?!

Előre szólok, hogy sajnos ez egy olyan bejegyzés, melynél nem vagyok biztos benne, hogy egyszerűen megvalósítható...

Mert még nem foglalkoztam ilyen zselészerűséggel, melybe az ujjat kell belenyomni, ezért nem tudom hogy egyáltalán beszerezhető-e.
Meg néhány ujjacskavégért venni??
(Szerintem valami olyan cucc lehet, mint a fogászati mintavételnél használt, lenyomatnak való anyag)




Földhöz ragadt szemlélettel kétféle elméleti ötletem van a kiöntősablon helyettesítésére:
nedves homokba vagy gyurmába nyomni az ujjakat. 
A homok nyilván beleragad a gipszbe, de a végén úgyis csiszolni kell a kiszáradt öntvényt.
A zsíros gyurma szerintem könnyebben leválasztható a végén, de nem próbáltam...

Szóval folyékony gipsz és rajzszög szükséges még hozzá.

Csiszolás után testszínű akrillal,
vagy temperával ÉS lakkozással tehetjük életszerűvé, maradandóvá.

A "körömlakk" lehet körömlakk is, vagy bármilyen, akár zománcfesték is.

További képek és az eredeti leírás itt található.

Papírtányérból hajtogatott tyúkok

Első ránézésre nem ismertem fel a madarak alapanyagát...

Aztán kiderült, egy nagyon egyszerű papírmadárral van dolgunk.

Aki kívánja saját kezűleg elkészíteni, a forrás alatt megtalálja a többi fotót.
Gyerekeknek is ajánlom a foglalkozást, szülői segítséggel könnyen megoldható.

textillel borított húsvéti tojás

Kell hozzá a műtojás, sniccer vagy éles kés textilmaradék, és egy kis fonal.


Rövid idő alat megvan, még felkerülhet a barkaágra; felnőtt felügyelete mellett nagyobb gyerekeknek is ajánlom.



Leírása további képekkel együtt ITT található.

húsvéti tojások, alkoholos filccel rajzolva

Festetlen húsvéti tojásokat is kaphatnak a locsolók. No, nem csak úgy fehéren, hanem sűrűn rajzolt motívumokkal díszítve. Gyerekrajzok is kedves díszei lehetnek ...


forrás: alisaburke

textilfestett, tolldíszes nyaklánc

Erős, fehér textil anyag adja az alapot, melyen az előrajzolt madártoll mintát textilfestékkel kifestjük. Textilfilccel kontúrozunk és életet lehelünk az addig nyers látványba. Pontosan körbevágjuk, stb-stb...

A készítés menetét megnézhetitek ITT.