Itt is csak annyi történt, hogy a versenyzők bicikli- és rollerkormányai leverték a vakolatot.
Másokkal ellentétben, szerintem ez egyáltalán nem baj; sőt igazán jó hír!!!
Az óvodavezető Éva nénivel egyeztetve egy szép napon munkához is láttam...
Ebben az esetben is bőszen hirdettem, hogy ha egy foltot nem lehet eltüntetni (jelen esetben csak felesleges), akkor szerintem ki kell emelni; ezért a foltozás mellett döntöttem. Hiszen mennyivel izgalmasabb egy vidáman foltos fal, mint egy leharcolt, vakolathibás felület.
Mellesleg itt van az önigazoló fotó, mely szerint egészen biztos, hogy nagy bölcsesség volt a foltoskodás ...
Ha megnézitek a piros nyilat, akkor megmutatja a jó döntés bizonyítékát.
Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy még a munka megkezdésekor, hogy egy csőbilincs és csavar együttesének árnyékától egy csinos kis LIKE-ot kaptam. :-)
Már javában dolgoztam, mikor megérkezett egy önkéntes,
de balkezes anyuka is.
Segítőnek.
Viszont egyáltalán nem volt kétbalkezes, így hálás szívvel köszönöm Timi segítségét.
A változó formájú, egykori falsebek között különböző figurákat is fel lehet fedezni, ami a gyermeki fantáziát egy időre biztosan kiszolgálja.
A sok amorf ábra között ott rejtőzik a Balaton, felbukkan egy nagyfenekű dinoszaurusz és ebédidő felé Timi férje már egy rántott húst is felfedezni vélt az egyik pacában. :-)
Néhány foltot meg is pöttyöztem, mert nekem úgy tetszett, punktum.
Mostantól ez a látvány fogadja az óvodásokat mindaddig, amíg újabb hibák nem keletkeznek a falon.
Mert ha tovább sérül a vakolat, akkor az is le lesz festve. Kíméletlenül!
Itt-ott kerül majd rá egy újabb festékpaca, ami csak gazdagítja a motívumkincset... :-)
Nem ez az első hibajavításom épületen; ebben a bejegyzésben egy kilincs ütötte mélyedésben láttam meg a lehetőséget,
korábban pedig salétromos házfalat tettem az utca gyöngyszemévé.
A környék óvodáscsoportjai, ha tehették akkor arrafelé vezetett a sétaútvonaluk :-)
