Rozsdás és rozsdamentes fém kellékek - faliképként

Hulladék deszkadarabok, különféle, szemétből kiguberált ócskaságok adják a gerincét legújabb munkadarabjaimnak.

A vasalótalpas kép alja valóban működik, akasztóként használható.


























Szódáspatron, cipőkanál, bajonettzár jól megfér egymás mellett...

A punk fazon (Billy Idol) kicsit fancsali képet vág, pedig igazán elégedett lehetne!
Ilyen vörösréz háló nem kerül mindenki fejére... :-)

fűasztal, régi konyhai asztalból

Itt kezdődött... Amikor még nem tudtam, hogy nem az lesz belőle, amiért vateráztam.
Mert valamit szerettem volna csinálni belőle; egy teljesen mást, mint asztalka...

Vásárlás után, otthon kivettem a kocsi csomagtartójából, kitettem a kocsi mögé és ott felejtettem. Ami csupán azért lett problémás, mert másnap reggel iskolába rohanva a 3 gyerekkel, hajtottam őket, hogy gyerünk már, gyerünk már, szállj be, induljunk és hogy rajtam ne múljon, egy bő gázt nyomva elindultam.
Azaz első körben rátolattam a féltve megszerzett portékára.
Azonnal rájöttem ám, hogy mi reccsent... Bakker, vörös fejjel kiszálltam a kocsiból és azt hittem, felrobbanok a méregtől.



Aztán délutánra már kezdett tisztulni a felhő a fejemben.
Oké, nem az lesz belőle, amit szerettél volna, hiszen ahhoz már kissé megroggyant, de lesz belőle fűasztal.

Megerősítettem a megrongálódott illesztéseket és felépítettem rá régi deszkákból egy keretet.
Szép meggypirosra festettem...














Kibéleltem erős nylonnal...

Gondoskodtam a megfelelő vízelvezetésről, kilyuggattam a betétet ...

Mehetett bele a jó kis trágyázott föld, gazdagon meghintettem fűmaggal ...

Kicsit féltem, hogy kiszedegetik a galambok a fűmagot,
ezért letakartam ...












A tűző napon gyantafolyás is megjelent az egyik deszka repedésén ...

... és végre kikelt a friss fű.
Nincs más hátra, mint időnként lenyírni és gyönyörködni ebben a rendhagyó kertecskében.
A deszkán a megkristályosodott gyantafolyás látható, semmi hiba nincs ám rajta :-)

Pasztell színekhez előbb főzd fehérre a barna héjú tojást - tapasztalatok...

Aki a húsvéti tojásokat halványabb, finomabb színűre szeretné festeni, annak az általánosan kapható,
barna héjú tojásokkal nem igazán lesz szerencséje...

A Gyereketető oldal megosztott egy házi módszert, (egy olvasói ötletet), amit természetesen ki is próbáltam.

Azonnali tapasztalatok:
Elméletileg működik az ecetes lében főzés, csak a tojások héja valóban nagyon elvékonyodik,
ezért készüljetek plusz tojásmennyiséggel, mert néhány darab összeroppantása garantált.
Tényleg úgy kell velük bánni, mint a hímes tojással :-)

Azt is kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha nem a készítési leírásban megadott kifújt tojásokkal dolgozom, hanem ecetes vízben főzöm a nyers tojásokat. Valamelyest jobb tartása van lemosáskor, de bizony azok között is megrepedt néhány, mikor óvatosan letörölgettem őket.
Ne aggódjatok, az 1:1 arányú ecet-víz keverék a tojáshéj apró pórusain nem szivárog be, ehető tojásokat kapunk.
Én nem hagytam a tojásokat a főzővízben kihűlni, hanem azonnal lemostam róluk a maradék barnaságot és már ment is az ételfestékbe.

Aztán! Nem kellett többször felfőznöm a tojásokat, már az első forraláskor lejött róluk a barna szín, ami a hab tetején látszik is.
És persze vigyázat, az erősen ecetes főzővíz párolgása maró szagú, nem esik jól belélegezni.




Fél órával később...
Ami nem tetszik benne,
hogy órákkal az elkészülte után is ilyen fehér, kissé ragadós kristályok jelennek meg úgy a festett, mint a még fehér tojásokon is.
Ha lemosom róluk, újratermelődnek.




Megkérdeztem az eredeti ötletadót, hogy mi várható velük, ki lehet-e valahogy küszöbölni a jelenséget, de sajnos nem kaptam választ; ezért én biztos nem csinálom meg többet ezt a tojásfehérítést.

Aquarell, kicsit másképp. Filctollal...

A neten találtam, gondoltam kipróbáltatom a gyerekkel és megosztom veletek a tapasztalatokat...
Nem kell hozzá sok minden; papír kéztörlő, filctoll, víz, ecset




A papír törlőkendőt össze kell firkálni filctollal,













egy nem nedvszívó alátétre helyezni a papírt,










bepacsmagolni vízzel






és száradni hagyni.








Tapasztalatok:
- a gyerek keze alatt elszakadt a papír, mert erősebben satírozott, mint egy felnőtt óvatos keze
- radiátorra téve meglátszanak rajta a csíkok (lásd kezdő fotó)
- az erősebb színek között lehet olyan minőségű filc, ami megfogja a radiátort
- hajszárító vagy tűző napsütés, meleg szellő a tuti szárítási módszer
- a színek, ahogy a forrás is említi, halványabbak lesznek száradás után
- a lap rétegei száradás után maguktól különválnak, tehát azonnal 2-3 db. közel ugyanolyan látványú
  példányszámot kapunk
- jó móka volt, élvezte a csemete :-)

körzővel festés, nemcsak gyerekeknek

Ki fogjuk próbálni...
Ahogy nézem, akkor csupán annyi az egész, hogy maszkoló szalaggal (leszedéskor nem hagy maga után ragacsot), vagy bármilyen ragasztószalaggal az íróka mellé rögzítjük az ecsetet és már mehet is a móka :-)

Persze nem mindenkinek van olyan körzője, amibe beleillik egy ecsetnyél.
Akkor annyit kell tenni, hogy két helyen ragasztunk; alul és fölül.

nyomáskiegyenlítő tartályból ál kamera

A lomitelepen járva hozzám vágták ingyen...

Lányok lévén sokan nem ismerjük ezt az izét, ezért bemutatom ezt a tenyérnyi méretű változatát a nyomáskiegyenlítő tartálynak, melyet fűtési rendszerekhez használnak.

Így, vagy más méretben és formában már sokaknak ismerős lehet.

A repedést mestertapasszal bedolgoztam, száradás után csiszolópapírral elegyengettem a felesleget és fekete fényes akrilspray-vel lefújtam.

Ház, sufni sarkára szerelve kész is van a mindent látó "kamera".

régi fa dobozokból nyitott szekrényke lett

Ezek a különböző helyen lomtalanított régi, fa dobozok testvérré fogadták egymást.
Egy helységbe kerülnek, ezért egyforma külsőt kaptak.



Azt bizton állíthatom, hogy undorító darab volt mindkettő, mikor kikaptam a szeméthalomból.
Ezek a régi állapotot bemutató fotók már magasnyomású mosóberendezés-kezelés után készültek.






Nem állt széndékomban sokat változtatni rajtuk,
hiszen számomra az csak emeli a fényüket,
hogy pontatlan tákolmányok... :-)

Ezért csak lecsiszoltam róluk a "szőröket", megerősítettem az oldalakat ott, ahol megkívánták azt.






Külsejüket csónaklakkal kezeltem le, érettebb színt kaptak tőle.

Belül hófehér festék fedi őket,
de úgy, hogy megmaradjon a patina;
a mélyedésekbe nem nyomkodtam bele az ecsetet.
Hogy süssön róluk az ódonság...






Végül is alig hasonlítanak...

A nagy doboz iszonyat régi, többet látott darab;
ezért sokkal sötétebb színű lett ugyanazon lakktól;
függetlenül attól, hogy mindkettő ugyanazon fából, fenyőből készült.


A méretük is más. De így, egymáshoz igazítva, mégis imádom őket...









Maradhatnak pőrén is, de dohatok rá csipkeszegélyt, terítőt is. Mindig úgy, ahogy kedvem tartja...

Régi, házilag készített fa ruhaszárító állványt csinosítottam

Egy bontásra ítélt házikó utolsó kincse ez a lábakon álló ruhaszárító volt.
Nem volt kérdés, magamévá nyilvánítom...

Mert végül is azért hívtak, hogy vigyem,
amit hasznosnak gondolok.
Mivel más már nemigen volt az üres épületben,
így ebben az árva, rám váró jószágban láttam meg
a hasznot. :-)







Itthon letakarítottam a portól, sártól;
két darabra bontottam és mivel csiszolni nem is kellett, csak lefestettem csónaklakkal.

A színe gyönyörű lett!
A fakóvá öregedett, egykori teregető állványt a sárgás-barnás-vöröses, kültéri, időjárásálló lakk megtöltötte élettel.


A szakadozott szárítózsinórokat kicseréltem és egyesével fűztem be a szembeálló lyukakba.

Mert eredetileg egy zsinór volt végigfűzve benne, irányt váltva a végeken;
én viszont azt nagyon utálom, mikor a zsinegek elcsúsznak a teher alatt és nem egyforma feszesre nyílik ki a teregetőhely (pszichés ...)



Jó döntés volt elhozni; boldogan használom,
mikor a nagyobbik szárító kevésnek bizonyul,
vagy a fix teregetőhelyre éppen nem süt oda a Nap.

Megszépült az óvodafal; vidám amőbák születtek a vakolathibákból... :-)

Egy idő után természetes látvány, ha egy óvodában, játszásnyomok vannak a házfalon.

Itt is csak annyi történt, hogy a versenyzők bicikli- és rollerkormányai leverték a vakolatot.

Másokkal ellentétben, szerintem ez egyáltalán nem baj; sőt igazán jó hír!!!

Az óvodavezető Éva nénivel egyeztetve egy szép napon munkához is láttam...


Ebben az esetben is bőszen hirdettem, hogy ha egy foltot nem lehet eltüntetni (jelen esetben csak felesleges), akkor szerintem ki kell emelni; ezért a foltozás mellett döntöttem.

Hiszen mennyivel izgalmasabb egy vidáman foltos fal, mint egy leharcolt, vakolathibás felület.



Mellesleg itt van az önigazoló fotó, mely szerint egészen biztos, hogy nagy bölcsesség volt a foltoskodás ...

Ha megnézitek a piros nyilat, akkor megmutatja a jó döntés bizonyítékát.
Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy még a munka megkezdésekor, hogy egy csőbilincs és csavar együttesének árnyékától egy csinos kis LIKE-ot kaptam. :-)






Már javában dolgoztam, mikor megérkezett egy önkéntes,
de balkezes anyuka is.
Segítőnek.

Viszont egyáltalán nem volt kétbalkezes, így hálás szívvel köszönöm Timi segítségét.









A változó formájú, egykori falsebek között különböző figurákat is fel lehet fedezni, ami a gyermeki fantáziát egy időre biztosan kiszolgálja.

A sok amorf ábra között ott rejtőzik a Balaton, felbukkan egy nagyfenekű dinoszaurusz és ebédidő felé Timi férje már egy rántott húst is felfedezni vélt az egyik pacában. :-)

Néhány foltot meg is pöttyöztem, mert nekem úgy tetszett, punktum.


Mostantól ez a látvány fogadja az óvodásokat mindaddig, amíg újabb hibák nem keletkeznek a falon.
Mert ha tovább sérül a vakolat, akkor az is le lesz festve. Kíméletlenül!
Itt-ott kerül majd rá egy újabb festékpaca, ami csak gazdagítja a motívumkincset... :-)

Nem ez az első hibajavításom épületen;
ebben a bejegyzésben egy kilincs ütötte mélyedésben láttam meg a lehetőséget,

korábban pedig salétromos házfalat tettem az utca gyöngyszemévé.
A környék óvodáscsoportjai, ha tehették akkor arrafelé vezetett a sétaútvonaluk :-)