fűasztal, régi konyhai asztalból

Itt kezdődött... Amikor még nem tudtam, hogy nem az lesz belőle, amiért vateráztam.
Mert valamit szerettem volna csinálni belőle; egy teljesen mást, mint asztalka...

Vásárlás után, otthon kivettem a kocsi csomagtartójából, kitettem a kocsi mögé és ott felejtettem. Ami csupán azért lett problémás, mert másnap reggel iskolába rohanva a 3 gyerekkel, hajtottam őket, hogy gyerünk már, gyerünk már, szállj be, induljunk és hogy rajtam ne múljon, egy bő gázt nyomva elindultam.
Azaz első körben rátolattam a féltve megszerzett portékára.
Azonnal rájöttem ám, hogy mi reccsent... Bakker, vörös fejjel kiszálltam a kocsiból és azt hittem, felrobbanok a méregtől.



Aztán délutánra már kezdett tisztulni a felhő a fejemben.
Oké, nem az lesz belőle, amit szerettél volna, hiszen ahhoz már kissé megroggyant, de lesz belőle fűasztal.

Megerősítettem a megrongálódott illesztéseket és felépítettem rá régi deszkákból egy keretet.
Szép meggypirosra festettem...














Kibéleltem erős nylonnal...

Gondoskodtam a megfelelő vízelvezetésről, kilyuggattam a betétet ...

Mehetett bele a jó kis trágyázott föld, gazdagon meghintettem fűmaggal ...

Kicsit féltem, hogy kiszedegetik a galambok a fűmagot,
ezért letakartam ...












A tűző napon gyantafolyás is megjelent az egyik deszka repedésén ...

... és végre kikelt a friss fű.
Nincs más hátra, mint időnként lenyírni és gyönyörködni ebben a rendhagyó kertecskében.
A deszkán a megkristályosodott gyantafolyás látható, semmi hiba nincs ám rajta :-)

Régi, házilag készített fa ruhaszárító állványt csinosítottam

Egy bontásra ítélt házikó utolsó kincse ez a lábakon álló ruhaszárító volt.
Nem volt kérdés, magamévá nyilvánítom...

Mert végül is azért hívtak, hogy vigyem,
amit hasznosnak gondolok.
Mivel más már nemigen volt az üres épületben,
így ebben az árva, rám váró jószágban láttam meg
a hasznot. :-)







Itthon letakarítottam a portól, sártól;
két darabra bontottam és mivel csiszolni nem is kellett, csak lefestettem csónaklakkal.

A színe gyönyörű lett!
A fakóvá öregedett, egykori teregető állványt a sárgás-barnás-vöröses, kültéri, időjárásálló lakk megtöltötte élettel.


A szakadozott szárítózsinórokat kicseréltem és egyesével fűztem be a szembeálló lyukakba.

Mert eredetileg egy zsinór volt végigfűzve benne, irányt váltva a végeken;
én viszont azt nagyon utálom, mikor a zsinegek elcsúsznak a teher alatt és nem egyforma feszesre nyílik ki a teregetőhely (pszichés ...)



Jó döntés volt elhozni; boldogan használom,
mikor a nagyobbik szárító kevésnek bizonyul,
vagy a fix teregetőhelyre éppen nem süt oda a Nap.

Megszépült az óvodafal; vidám amőbák születtek a vakolathibákból... :-)

Egy idő után természetes látvány, ha egy óvodában, játszásnyomok vannak a házfalon.

Itt is csak annyi történt, hogy a versenyzők bicikli- és rollerkormányai leverték a vakolatot.

Másokkal ellentétben, szerintem ez egyáltalán nem baj; sőt igazán jó hír!!!

Az óvodavezető Éva nénivel egyeztetve egy szép napon munkához is láttam...


Ebben az esetben is bőszen hirdettem, hogy ha egy foltot nem lehet eltüntetni (jelen esetben csak felesleges), akkor szerintem ki kell emelni; ezért a foltozás mellett döntöttem.

Hiszen mennyivel izgalmasabb egy vidáman foltos fal, mint egy leharcolt, vakolathibás felület.



Mellesleg itt van az önigazoló fotó, mely szerint egészen biztos, hogy nagy bölcsesség volt a foltoskodás ...

Ha megnézitek a piros nyilat, akkor megmutatja a jó döntés bizonyítékát.
Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy még a munka megkezdésekor, hogy egy csőbilincs és csavar együttesének árnyékától egy csinos kis LIKE-ot kaptam. :-)






Már javában dolgoztam, mikor megérkezett egy önkéntes,
de balkezes anyuka is.
Segítőnek.

Viszont egyáltalán nem volt kétbalkezes, így hálás szívvel köszönöm Timi segítségét.









A változó formájú, egykori falsebek között különböző figurákat is fel lehet fedezni, ami a gyermeki fantáziát egy időre biztosan kiszolgálja.

A sok amorf ábra között ott rejtőzik a Balaton, felbukkan egy nagyfenekű dinoszaurusz és ebédidő felé Timi férje már egy rántott húst is felfedezni vélt az egyik pacában. :-)

Néhány foltot meg is pöttyöztem, mert nekem úgy tetszett, punktum.


Mostantól ez a látvány fogadja az óvodásokat mindaddig, amíg újabb hibák nem keletkeznek a falon.
Mert ha tovább sérül a vakolat, akkor az is le lesz festve. Kíméletlenül!
Itt-ott kerül majd rá egy újabb festékpaca, ami csak gazdagítja a motívumkincset... :-)

Nem ez az első hibajavításom épületen;
ebben a bejegyzésben egy kilincs ütötte mélyedésben láttam meg a lehetőséget,

korábban pedig salétromos házfalat tettem az utca gyöngyszemévé.
A környék óvodáscsoportjai, ha tehették akkor arrafelé vezetett a sétaútvonaluk :-)

Botránkozzatok meg és bocsássatok meg... :)

Vérbeli lomis egy ilyen különlegességet nem hagyhat ott. Egyszerűen nem megy...

Még akkor sem, ha másoknak ez talán undorító dolog.
Mert ez bizony nem más, mint egy régi, kórházi, férfiaknak való vizelőedény, alias kacsa.

Miután üvegből van és ezáltal fertőtleníthető, számomra nem is tartozik a necces dolgok közé.
Különben is; néhai nagyapám megmondta:
"... víz mindent levisz, csak a bűnt nem...!"
Én a bölcsességhez még egy kis hypot is tettem, bár alapvetően csak roppant koszos volt a leleményem, belül semmi jel nem utalt egykori vizeletmaradványra.


Pálinka nem lesz benne, viszont virágvázának tökéletes. :-)
De azért asztalra mégsem teszem, mert nem tudom elfelejteni a múltját, úgyhogy kerti váza lesz.
Csak lefektetem valami szép kőre és készen is van a fekvő váza; de a variálhatóság híveként készítettem neki egy falra szerelhető tartót is.

Tömlőbilics fogja a kacsa nyakát, a kacsa nyakát fogó tömlőbilincset meg egy reteszhurok fogja fel a falra, vízszintes helyett függőlegesen felszerelt állásban.

Hadd ismételjem el: RETESZHUROK!
Ha nem lenne előttem a blokk, amin pontos megnevezéssel szerepel, akkor az izé lenne a helyes megszólítása, de így egy kicsit játszom az eszemet, ha nem baj... :-)
Mondom még egyszer; reteszhurok.... :-)



Az üveg speciális formája ilyen látványt ad falra szerelve.

Vízcseréhez, tisztításhoz csak szétcsavarozom a kicsi bilincset és kész is vagyok.












Ez lenne tehát az elrettentő ötletem és bocsánat, ha valakit sokkolt a látvány; de nekem, merész és törvényen kívüli kreatívosnak simán belefér. :-)

chabby chic stílusú virágláda

Azt hiszem el kell ismerjem, hogy súlyos beteg vagyok.

Általában is igaz, hogy mindenben látok fantáziát, de lomtalanításkor ez súlyosabbá válik.
Rettenetes, hogy egymás utáni héten pont abban a két kerületben van lomi, amit minden nap megjárok. És nincs önuralmam...

Viszont önigazolásként hozzá kell tegyem, hogy nem csak gyűjtöm a cuccokat, és szeméthalom tetején élek, hanem ahogy időm engedi, át is alakítom őket.
Viszont nagy a rendigényem, nem tűröm a kuplerájt; ami szintén nagy teher számomra, hiszen addig, amíg újjá nem születnek, viszonylag rendezetten, de halomban állnak.
Amit a háttérben látható, az a harmada annak a kincsgyűjteménynek, amit ebben a néhány napban megmentettem a zúzástól.

Utóirat: nincs esetleg közöttetek pszichológus?  Már ha elég az a szint a gondolkodásomhoz...   :-)

Jó, mindegy; hagyjuk a fentieket, nem merek szembenézni a valósággal.

Inkább mondom, hogy ennél a munkámnál a kopott, barna, szinte natúr fává visszaalakult, pergő lakkfelületű romhalmaz ládát először megszögelgettem kicsit, majd mentaszínűre festettem. Aztán megpöttyöztem és csak utána "koszoltam össze" ezüst színű kalapácslakkal, szárazecset technikával.
Tehát nem fedi mindenhol ezüstség, hanem csak vékony filmrétegben borítja csillogás.

suszterszékből - kerti virágtartó állvány

Pssszt, csöndben mondom, hogy lomiztam... :-)

Csak, hogy okosodjak az értékében, utánanéztem
a neten, és persze, hogy találtam eladó fejőszéket, suszterszéket: 5 és 13.000 forint között...








Nekem székként nincs rá szükségem, de kerti virágtartónak pont jó lesz. Csak nem így...

Mivel minimum ezeréves por volt rajta, egy alapos takarítással kezdtem. Utána sok előkészítést nem igényelt a szék, mert nem szerettem volna tökéletes változást rajta.
Nem akartam elfedni a repedéseket sem és egyenletesen takaró festékréteg sem volt kívánalom. Sőt!
Nekem így tetszett, kicsit kopottasan...
Vízbázisú zománcfestékkel kentem le, a gyors száradás után szivacsból vágott sablonnal készítettem el az óriás pöttyöket.
A lábain a fekete szín magasságát maszkolószalaggal jelöltem ki, mellyel egyben védtem is a türkiz alapszínt a véletlen befestéstől. a pöttyözésnél szintén nem törekedtem szabályos látványra, hanem játékos, vidám megújulásban gondolkodtam.



Így már nem lesz magányos a másik pöttyös virágtartó sem.

a 80'-as évekbeli barna virágláda nem igazán tetszett...

Nemrég lomtalanítás volt...
Ez a virágláda is onnan való; csak éppen barnára pácolva találtam rá, ami nekem azért annyira nem jön be.






Magasnyomású tisztítógéppel rendbe téve, festve, visszacsiszolva, pöttyözve, ismét visszacsiszolva, hogy kopottas, régies hatása legyen.

Ilyen lett.
Aztán ehhez igazítva, a kézzel vájt fejószék meg ilyen lett :-)

Kilincsmadár az iskolának ...

Az iskola bejáratánál lévő fal erőst megszenvedte a diákok szorgalmas ajtónyitogatását.

A kilincs lyukat vájt a falba...

A bejárat pedig nem szűkíthető le ajtófékkel, illetve kicsapódásgátló gombbal.








Továbbra is állítom, hogy azt a foltot,
amit nem lehet eltüntetni, azt ki kell emelni;

így, a formát nézegetve egy madarat képzeltem bele.

Szeptembertől már a piros, pöttyös, körömlakkos, fodros tollú, gatyás madárka hívogatja az iskolásokat. :-)

Mindig megújuló házfal festés

Ezen, a legfrissebb képen már háromévnyi festés látható.

Az első évben viharkék alapon indaminták, kör virágok kerültek fel az utcafronti falra.
Itt kezdődött, a miértek és más tudnivalók bemutatása a link alatt található.






Második évben az addigra ismét lehullott vakolatot megfoltoztam, akkor zöld alapon, fehér, nagyobb méretű pöttyökkel díszítettem a már meglévő látványt, lásd itt a javítás javítását...

Az idei foltokat pedig piros alapon apró, fehér pöttyökkel álmodtam meg.

Ismét vidámabb lett a kezelés nélkül lepusztultnak ható házikó.
Mivel gondosan karbantartom a salétromos falat, így óvodások és kisgyermekes szülők kedvenc útvonala lett az utcarész :-)))

ronda, de hasznos...

Na igen, ez is lomtalanítással kezdődött...

Egy ócska kádkabinban láttam meg a remek lehetőséget.
Éppen jókor jött, mert a homokozót már nem tudtam letakarni az évekkel ezelőtt varrott, idénre szétfeslett huzattal.
Márpedig lefedni muszáj, különben macskák tennék tiszteletüket a homokozóba...

És Isten segedelméből, ez a három elem centire olyan méretű, mint a 10 évvel ezelőtt, magam által összeeszkábált, ajtófélfából készült homokozó kerete :-)





Kitördeltem a már használhatatlan műanyag lapokat és varrtam helyettük három, bútorvászonból készült pótlást.
Amit rém rondának találok, de a célnak megfelel:
- csökkent a "majd jó lesz valamire" -anyagaim száma
- erős, strapabíró kelme
- sötét és mintás, tehát nem látszik meg rajta az első folt


Természetesen levehető, mosható huzat készült, mert a gyakorlatiasság alapvetés ...

Nem zavarnak az "össze-vissza színű" tépőzárdarabok;
ami éppen volt itthon feldarabolva, azt
varrtam-ragasztottam a megfelelő helyre ;-)




Kerti paravánnak is kitűnő;
a homokozó elé állítva, jól elbújhat mögötte a gyermek, bele tud feledkezni a játékba.

Mivel harmónikaszerűen összecsukható, kis helyet foglal használaton kívül, este pedig kinyitva mehet a homokozóra...

Hogy nem vízálló? Engem nem zavar az esőáztatta, vizes homok; természetes állapot.
De a macskaszar -már bocsánat- tűrhetetlen.

Fűszárítás, szénának - hatékonyan

Tyúkjaink feneke alá szárítunk füvet,
de elég volt a szél miatti küzdelemből ...

Egyszerű megoldás jutott eszembe, melyet kicsit részletesebben leírva a Nemcsak táska blogon találjátok :-)

faág medál, nyaklánc - magamnak :-)

Természet lyukasztotta nyakék...

Szüleim tüzelője között kotorászva leltem rá
erre a lyukas faágra.

Felszeleteltem 4-5 mm széles korongokra,
a kérget pedig csak úgy, zöldségpucoló késsel kicsit lekapargattam róla...









Precízen, óvatosan dolgoztam, hiszen a legapróbb fúrószár is alig volt keskenyebb, mint a faág-korong szélessége...

Annyira vigyáztam rá, hogy így, kézben tartva fúrtam ki.
Ismét egy mikorsebészeti munka:-)



Tigrisbajuszra fűztem;
türkizkék, nagy kásagyöngy és apró fém köztes, -gyöngyös kellék- került az üregbe.
Stopperek tartják a medálokat a helyükön, delfinkapoccsal zártam.