Oldalak

AJÁNLOM RENDHAGYÓ LAKBERENDEZÉSHEZ, BARKÁCSOLÁSHOZ, SAJÁT KEZŰLEG KÉSZÍTETT AJÁNDÉKOK, DÍSZEK FABRIKÁLÁSÁHOZ

fordító

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Karácsony Sándor iskolának. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Karácsony Sándor iskolának. Összes bejegyzés megjelenítése
Egy korábbi fotót találtam meg, ezért nem időszerű, naprakész a trikolor desszert, de nagyon szerettem készíteni, így megmutatom késéssel is.. 

A Facebookon tettem közzé anno, onnan mentem át ide az eredeti leírást...
Onnan indulunk ki, hogy osztálymindenesként az ünnepi, iskolai kézműves programhoz kellett bevásárolnom. A feladat a felső osztályoknak az, hogy nemzetiszínű szendvicseket kell készíteni a meghívott huszároknak és nyomdász hagyományőrzőknek.
Igen ám, de ezzel kapcsolatban, mint bevásárló, felmerült néhány kérdés; amiből az lett, hogy végül megkérdeztem az osztályfőnök tanárnőt, hogy mi lenne, ha nem szendvicset készítene a 8. osztály, hanem édességet. Így vált valóra ez a nemzetiszínű gyümölcsdesszert.

Teszteltem többféle összeállításban és segítségképpen íme néhány jó tanács.
1. A kiwit egy kis zselésítő cukorral feltétlenül föl kell főzni, mert nyersen turmixolva nagyon leves lesz. A szép zöld színéből veszít ugyan valamennyit, de muszáj. A fölötte lévő réteget elbírná ugyan, de a leve fölfelé nyomakodik, mikor mennek rá a rétegek. Nem kell masszív zselét csinálni, csak éppenhogy...
2. Fehér rétegnek jó egy sűrű joghurt is (vaníliás cukorral), de a szavazóbizottság inkább a joghurtos túrókrémet találta különlegesen finomnak (vaníliás cukor, cukor, citromhéj).
3. A málna nyersen turmixolva, cukorral is jó, de ha ugyanolyan arányban zselésítjük, mint a kiwit, akkor egy picit határozottabb vonalú rétege lesz.

ringlizett, textil-papír ajándékkísérő kártyák


Ballagás, osztályajándék, sok tennivaló egyszerre, ezért nem bonyolíthatom túl a csomagolást...

Egyszerűnek kell lennie, de azért szépnek kell lennie, meg összhangban kell lennie, hiszen egyszerre több pedagógus lesz ott az átadáskor...

Ezek voltak a fő szempontok, és ki kellett állni a próbát... :-)




Felhasználandók:
- nátronpapír tasak (készen vásárolva, öntapadó ragasztócsíkkal)
- kenderzsinór (többféle színben kapható),
- natúr kenderzsinór, mert párosan használtam fel a színesekkel kombinálva
- kartonpapír az ajándékkártyához
- dekor textildarabkák
- folyékony keményítő
- ringliző készlet, bőrlyukasztó



A folyékony keményítővel be kell pacsmagolni a még csak nagyjából kivágott textildarabot,
aztán száradni hagyni és vasalni.
Csak ezután vágtam ki a végleges méretűre...



Jöhet a bőrlyukasztó...
A készüléken azt a méretet választjuk, amelyik nagyjából egyezik a ringli "nyakának" méretével.


Beállítom a merevített textíliát és a kartonlapot
a végleges állásra és összefogva őket, bőrlyukasztóval egy lépésben kilyukasztom a kettőt.

Mert ha nem így tenném, akkor maga a kelme,
csak úgy, a kartonlap nélkül nem igazán alkalmas
az ilyen formázgatásra...
Ha esetleg még így sem szakadna át az anyag,
akkor egy kicsi ollóval ki lehet vágni a bőrlyukasztó által azért jól megjelölt vonalon.


Ezek a ringlik nem az alátétes változatúak,
hanem azok, melyeket csak össze kell nyomni
a kézi szerszámmal és a ringli nyaka szétreped.



FONTOS!!
Figyelni kell rá, hogy a dekor vászondarab és a karton szépen, pontosan feküdjön egymáson, mert a ringli összenyomása után már nem igazítható a két tétel, ha elmozdultak egymáson.

És akkor megmutatom azt is, ami a tasakokban lapul.

Egy farostlemezre nyomtatott tablókép összeállítás rajta egy igével Timóteus I. leveléből:
“ Te, Istennek embere, kövessed az igazságot,
az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a béketűrést,
a szelídséget.” (1 Tim. 6.11)

(Tudnék jobb fotót is készíteni, de a közös megjelenés miatt tekintettel vagyok a jogi dolgokra, azért készült erősen oldalról fotózva)





Minden pedagógusnak más dekor vászon került alátétként
a nevét tartalmazó karton alá; a dekor vásznakhoz pedig olyan színű kenderzsinór dukál, amilyen a legjobban illik hozzá.

A férfiak más-más színű kockás anyagot kaptak (lásd a fázisfotóknál), a tanárnők pedig mindenféle szép vegyes-vágottat.

Így lett tehát egységes, de mégis más a ballagási ajándék csomagolása...



Megszépült az óvodafal; vidám amőbák születtek a vakolathibákból... :-)

Egy idő után természetes látvány, ha egy óvodában, játszásnyomok vannak a házfalon.

Itt is csak annyi történt, hogy a versenyzők bicikli- és rollerkormányai leverték a vakolatot.

Másokkal ellentétben, szerintem ez egyáltalán nem baj; sőt igazán jó hír!!!

Az óvodavezető Éva nénivel egyeztetve egy szép napon munkához is láttam...


Ebben az esetben is bőszen hirdettem, hogy ha egy foltot nem lehet eltüntetni (jelen esetben csak felesleges), akkor szerintem ki kell emelni; ezért a foltozás mellett döntöttem.

Hiszen mennyivel izgalmasabb egy vidáman foltos fal, mint egy leharcolt, vakolathibás felület.



Mellesleg itt van az önigazoló fotó, mely szerint egészen biztos, hogy nagy bölcsesség volt a foltoskodás ...

Ha megnézitek a piros nyilat, akkor megmutatja a jó döntés bizonyítékát.
Csak a képek feldolgozásakor vettem észre, hogy még a munka megkezdésekor, hogy egy csőbilincs és csavar együttesének árnyékától egy csinos kis LIKE-ot kaptam. :-)






Már javában dolgoztam, mikor megérkezett egy önkéntes,
de balkezes anyuka is.
Segítőnek.

Viszont egyáltalán nem volt kétbalkezes, így hálás szívvel köszönöm Timi segítségét.









A változó formájú, egykori falsebek között különböző figurákat is fel lehet fedezni, ami a gyermeki fantáziát egy időre biztosan kiszolgálja.

A sok amorf ábra között ott rejtőzik a Balaton, felbukkan egy nagyfenekű dinoszaurusz és ebédidő felé Timi férje már egy rántott húst is felfedezni vélt az egyik pacában. :-)

Néhány foltot meg is pöttyöztem, mert nekem úgy tetszett, punktum.


Mostantól ez a látvány fogadja az óvodásokat mindaddig, amíg újabb hibák nem keletkeznek a falon.
Mert ha tovább sérül a vakolat, akkor az is le lesz festve. Kíméletlenül!
Itt-ott kerül majd rá egy újabb festékpaca, ami csak gazdagítja a motívumkincset... :-)


Nem ez az első hibajavításom épületen;
ebben a bejegyzésben
egy kilincs ütötte mélyedésben láttam meg a lehetőséget,

korábban pedig salétromos házfalat tettem az utca gyöngyszemévé.
A környék óvodáscsoportjai, ha tehették akkor arrafelé vezetett a sétaútvonaluk :-)

ballagás piros, pöttyös batyuval

Ha rajtam múlna, nem biztos,
hogy tarisznyát kapnának a ballagó diákok...

De egyrészt nem rajtam múlik, másrészt a nebulók sem biztos, hogy nyitottak lennének egy "világgámenős" batyura. :-)









Viszont úgy tűnik, hogy a tavalyi ötletem,
az akkor általunk ballagtatott osztály tarisznyábavalója megnyerte a tetszést,
mert az idén ballagó fiataloknak is hozzá kellett lássak.








Az iskola kertjéből szedett kavics -mellyel töltve van-, jelképesen utal az életben előforduló apróbb nehézségekre, illetve egyben a gyökerekre való emlékeztető is ...









Idén apró pöttyös batyuk készültek; a tavalyiak itt nézhetők meg

Kilincsmadár az iskolának ...


Az iskola bejáratánál lévő fal erőst megszenvedte a diákok szorgalmas ajtónyitogatását.

A kilincs lyukat vájt a falba...

A bejárat pedig nem szűkíthető le ajtófékkel, illetve kicsapódásgátló gombbal.








Továbbra is állítom, hogy azt a foltot,
amit nem lehet eltüntetni, azt ki kell emelni;

így, a formát nézegetve egy madarat képzeltem bele.

Szeptembertől már a piros, pöttyös, körömlakkos, fodros tollú, gatyás madárka hívogatja az iskolásokat. :-)

ballagási dekoráció

Fiatalosan romantikus,
de a farmer naplóborító miatt modernebb, vagányabb stílusnak is megfelelő látvány fogadja majd
a ballagó osztályt...














A nagy üvegpalackok antik darabok, a kicsik kortárs használati tárgyak, de együtt mégis jól mutatnak, mivel a csipke és a szalag összehozza a társaságot.





Egy kicsit részletesebben ...:
Adva van a tanári asztal, ami iszonyat nagy, tehát meg kell tölteni.

A nagyobb üvegek kicsit szellősen, de mégis egy csoportban kerülnek elhelyezésre.

A pici üvegekből 21 kerül a tanári asztal elejére, szép sorban, egymás mellé; a darabszám a diáklétszámot jelképezi.
Egyforma, apró csokrok kerülnek bele, fűszernövény, búzaszál és rezgő összeállítással.

A fiúkat szimbolizáló palackokra zöld szalagot teszek, a lányoké mályva szalaggal díszeleg. Mindegyik szalagcsomóra rákerül majd egy apró kartonon a diák keresztneve.

AZ OSZTÁLYNAPLÓ...

Napló nem lehet tanári felügyelet nélkül, márpedig az elvárhatatlan, hogy a ballagási ceremónia közben valaki figyeljen rá.
Ezért hungarocell-táblából készült el a másolat, ami nyugodtan maradhat az asztalon :-)
Kartondobozból vágtam méretre a naplóborítót, melyet farmer anyaggal vontam be, hogy illeszkedjen az osztály kérésének megfelelő, fiatalos, -titokban tartott-, farmer tarisznyához.
A csipke és a kötőszalagok zárják le véglegesen a naplót, jelképezve, hogy ezt ki már nem nyitják, ennyi volt... :-)






A tarisznyát ITT találjátok...











Többek között mézeskalács és piros, hagyományos mini-batyu is kerül a tarisznyába...


Alufólia virágok - ballagásra

Ismét eljött a ballagások ideje ...

Idén részem lesz a díszítésben; ami fontos része a búcsúnak, ámde hamar múlandó szépségű, ha csak elő virágot használunk a dekorációhoz.

Ezek a díszek viszont nem hervadnak a tikkasztó hőségben, időspóroló tevékenységként, autóban utazva is készíthető.
Jó, mondjuk ahhoz kell egy megértő férj, aki hajlandó az alufólia finom zizegése mellett vezetni, órákon keresztül :-)))



És, hogy honnan vettem a bátorságot a fémes csillogáshoz?

A diákok modernebb ballagótarisznyát kértek (farmerból készült), így gondolom ez ellen sem lesz kifogásuk. Persze lesz bőven élő virág, sőt fűszernövény csokor is, tehát valójában csak egy kiegészítő mennyiségről beszélünk...





A virágközép színes textilből készült.

hagyományos, de kreatív ballagási emlék

Gyermekeim iskolájában az a szokás, hogy
a mindenkori 7. osztály gondoskodik a 8. osztályos ballagásról.

Idén tehát miénk a feladat, hogy összekészítsük az útravalót...

Az egyik ballagási ötlet, tarisznyába kerülő emlék
az iskola kertjéből szedett kavics, mely jelképesen utal az életben előforduló apróbb nehézségekre, illetve egyben a gyökerekre való emlékeztető is...






Természetesen a batyu piros pöttyös lett,
a fakanalat pedig egy kicsi faág helyettesíti.

Lesz még mellette más ötletes kigészítő is.


Sőt a tarisznyát is én varrtam hozzá;
egyedi, fiatalos stílusú lett, ahogy a ballagók kérték, ITT TALÁLJÁTOK.




Utóirat: azóta eltelt egy év, és valószínűleg tetszett az ötlet, mert az idén ballagó gyerekeknek is kellett készítsek a tarisznyába batyukat. Apróbb pöttyös anyagból valósultak meg.

fahasáb angyalkák

Tüzelőből megmentett fahasábok, melyek fa angyalkaként élnek tovább...



Itt kezdődött...

Pikk-pakk felhasogattam a fát, amit egyik kirándulás alkalmával szedtem össze, pont megfelelő méretre vágott formában :-)
Gyermekmunkával megoldottuk a festés alapját, amely színt én száradás után fehérrel izgalmasítottam...








Matt akrilspray-vel lefújtam. Persze mikor máskor, mint szélfútta ítéletidőben; úgyhogy
20 centivel arrább kellett célozzak, hogy oda kerüljön a lakk, ahol a fadarabok vannak.


Két nappal később -iszonyatos tehetséggel eltalálva- ismét szélviharban fotóztam...

Néhány rövid próbálkozás után feladtam a csoportképért való küzdelmet, mert a halomra borult angyalka társulat lett az egyetlen használható megoldás.






Illetve ez az egy gyülekezet megállt egy percig...

A fekvő sorban vannak a nyaksállal feldobott darabok, de amúgy a többi földreszállt angyal letisztult, cicomátlanul egyszerű stílusú.

A szárnyakért köszönet az Oázis kertészetnek, ahol megengedték, hogy kotorásszak a talajtakarónak használt fenyőkéreg-hulladék között. Közterületről is szedtem volna, de amikor nem kell, akkor mindenhol látom, most viszont nem jött velem szembe.

A fejeket csempefuga porból gyúrtam, de van köztük viaszfejű angyal is. Ahhoz felolvasztottam egy mécsest, kiszedtem az alu-edénykéből a kanócot és mikor már bírta a kezem a hőmérsékletét, akkor fejecskévé formáltam.

   
A tisztesség jegyében jelzem, hogy ez a munka nem teljesen saját ötlet,
mert évekkel ezelőtt láttam valahol.
De nem egészen így, nem ilyen megoldásokkal, tehát adtam én is hozzá :-)

Közösségi szövevény...

Az iskolai családi délelőttön készült ez a gyerekek által elképzelt és megvalóstott színvilágú szőttes.

Önkéntes jelentkezők -aki éppen arra járt- egy-egy csíkkal járulhattak hozzá a közös munkához;
bármit tehettek bele, amihez csak kedvük volt.

Az összetétel: pamutvászon, taft anyag, bársonyszalag, gyűrt papírcsík, vékony nádszál, gallyak, rafia és levendulaszár.
Tulajdonképpen minden van benne, csak fonal nem :-)

A fakeret hullott erdei fából készült, színes taft szalaggal kötöztem és a látszat ellenére jó kis stabil darab, nem inog ide-oda :-)



Hárman - párban - "Karisanyinak"




Hát így néznek ki a legújabb kárpitozott székecskéim, melyeket ismét a Karácsony Sándor (Karisanyi) Református Iskola kapott ajándékba! Törekedtem rá, mint a múltban már elkészülteknél is, hogy testvéries látványt nyújtsanak.      Egyformák lettek, de mégis inkább kétpetéjűek...

Előző darabokat lásd ITT és ITT, valamint ITT és ITT.
Adva vagyon az előző felújításoknál már bemutatott csodálatos, MSZMP bélyegzővel ellátott szoci szék, melyre ezúttal is olyan minta kerülhetett, amilyet én gondoltam. Panni néni, az iskola igazgatóhelyettese most is szabad kezet adott :-)






Nem részletezem ismét a festés és felújítás szakaszait; régebben már megtettem, az előző daraboknál megtalálhatók (lásd fent, a linkek alatt).

Csak érintőlegesen mutatom be a lépéseket. Íme a festékfoltos, régi, TSZ elnökös - stílusú szék ülőlapja.





Röpke 20 perc alatt eltávolítottam a kárpitot rögzító tűzőkapcsokat csavarhúzó és harapófogó segítségével.
Eleinte próbálkoztam olcsóbb megoldással is, úgy gondoltam, hogy működik a bevált módszer, miszerint pikk-pakk feltépem a régi anyag segítségével a szögeket, de annyira régi volt a textil, hogy megadta magát, kiszakadt a kapocs alól...

Maradt a vízhólyagot eredményező, egyesével való bontogatás...



Régi, egy rétegű szivacs le, háromszor réteg vissza.
Először két 1 cm-es szivacs került fel az ülőlapnak megfelelő méretben, majd következett egy harmadik, ami túlnyúlott rajtuk és a fakeret oldalát is befedve rögzült a széklapra.




Kaptam kölcsön egy elektromos tűzőgépet a munkához, de nem vált be. Nem tudta olyan erővel belelőni a kapcsokat a fába, mint a manuális változata. Inkább maradtam a hagyományos eszköznél...




A háttámla felső peremére, a dekor anyagok és a fekete bársony találkozásához is tettem egy kis gépi hímzést, minden széknek a maga színösszetevőihez illőt.





A háttámla anyagát rejtett kézi öltésekkel zártam be, igényesen fejezve be a felújítási munkát. Ugye Ti sem látjátok a bordó varrócérnát? :-)