Rozsdás és rozsdamentes fém kellékek - faliképként

Hulladék deszkadarabok, különféle, szemétből kiguberált ócskaságok adják a gerincét legújabb munkadarabjaimnak.

A vasalótalpas kép alja valóban működik, akasztóként használható.


























Szódáspatron, cipőkanál, bajonettzár jól megfér egymás mellett...

A punk fazon (Billy Idol) kicsit fancsali képet vág, pedig igazán elégedett lehetne!
Ilyen vörösréz háló nem kerül mindenki fejére... :-)

Felismeritek? Vágókorong volt valaha...

Mostanában több flex-korongot is elhasználtam és az egyik korongcserénél jött a szokásos "fejlövés", miszerint ebből még lehet valami...
























Első gondolatom az volt, hogy medál lesz belőle,
olyan hozzám illő, "barkács-sokk" ötlet;

A kopott részét fehérre festettem, a megmaradt képrészletet elválasztottam egy kevés türkiz csillámporral és kék, különböző méretű strasszokat ragasztgattam rá.

Kisszemű ékszerláncot akasztottam rája.




Viszont mire kész lettem vele, meg is gondoltam magam.
A 8.5 cm átmérőjű medál már-már brutális; olyan hiphop, meg rapper érzésem volt tőle. :-D
S mivel ezen stílusok nagyon távol állnak tőlem, így inkább a ház kézműves részlegét díszíti a csicsázott, régi flexkorong.

Szerintem szép lett.
De mivel nekem sokszor olyanok is tetszenek, ami másnál már leveri a lécet, így van egy olyan érzésem,
hogy ez is abba a csoportba kerül nálatok... :-D

Matató tábla, felfedezőknek

Varrósként nagyon szeretem azokat a házilag készült könyvecskéket, melyekben cipzár, golyós szorítófék és mindenféle babrálásra alkalmas, rövidáru, apróság van rögzítve.

Barkácsolósként ennek megfelelő a készítő által "matató táblának" nevezett varázslatos birodalom.

A Készítsd el magad honlapon megtaláljátok.

zsíros tepsire ágyúval megyek, ha kell...

Én mindig találok valamit...
Jelen esetben egy kidobott, üzemi sütőberendezést.

Jó ember lévén hagytam a vasgyűjtőknek is,
de ami mozdítható volt, azt azért magaménak nyilvánítottam.

A két mocskos tepsit.

Persze nem ebben gondoltam a karácsonyi mézest elkészíteni; áááá, sokkal másabb ötletem van.

Viszont ahhoz előbb le kell tisztítani, ezért -kételkedve ugyan a vegyi zsíroldás sikerében- befújtam a kemikáliákkal. Nem is eggyel. Többféle cuccal támadtam, de ahogy gondoltam, eredménytelenül.
Mert ezen annyi ráégett kajamaradék volt, hogy lehet, hogy igaza volt annak, aki kidobta;
egyszerűbb volt új berendezést venni.


De engem nem olyan fából fabrikáltak, úgyhogy gondolatváltás!
Háhááá :-), lőn az önelégült vigyor: DRÓTKEFE!
Mekkora ötlet!!!!        Istenem, hogy lehet, hogy ennyi ésszel még csak itt tartok!
Tíz perc után azt is meguntam...
Kiizmosodva, de nulla munkát végezve kezdtem pillanatokra megutálni a projektet.

Amikor derült égből gondolat; gépi drótkefe!          Öcsém, itt a spanyolviasz!

Remegő kézzel túrtam fel a megfelelő fiókot és újra irány a tepsi!

A fúrószárba fogható drótkefe-fejjel hamarosan meg is nyertem a meccset; a következő munkaszakaszra előkészült a tepsi.

Már csak folytatni kell... Valamikor...
Hogy az lehessen belőle, amit megálmodtam :)

Alufólia virágok - ballagásra

Ismét eljött a ballagások ideje ...

Idén részem lesz a díszítésben; ami fontos része a búcsúnak, ámde hamar múlandó szépségű, ha csak elő virágot használunk a dekorációhoz.

Ezek a díszek viszont nem hervadnak a tikkasztó hőségben, időspóroló tevékenységként, autóban utazva is készíthető.
Jó, mondjuk ahhoz kell egy megértő férj, aki hajlandó az alufólia finom zizegése mellett vezetni, órákon keresztül :-)))



És, hogy honnan vettem a bátorságot a fémes csillogáshoz?

A diákok modernebb ballagótarisznyát kértek (farmerból készült), így gondolom ez ellen sem lesz kifogásuk. Persze lesz bőven élő virág, sőt fűszernövény csokor is, tehát valójában csak egy kiegészítő mennyiségről beszélünk...





A virágközép színes textilből készült.

Giccses? Volt!! Romantikusan trendi lett ...

Nincs a bejegyzés témájában semmi különös...,
hacsak annyi nem, hogy pillanatok alatt megéltem
a két végletet...

Először elborzadtam a sokadik kézből is továbbvándorolt, éppen hozzám jutott miniatűr, giccses fotókeretek láttán, de 5 másodperc múlva
már rajongtam értük, mert lelki szemeim előtt felsejlett a képeken látható megoldás.










Így a "Na, kell?" kérdésre a válasz is rövid volt: "Ja!"

Ha megunom a látványt, kicserélem benne a textileket és máris "felújítottam a lakást" érzésem támad... :-)

Fa asztalka

Régi vaslábú szék helyett fa asztal lett belőle.

Fatelepen biztos megoldható egy ilyesmi korong beszerzése.

Kirándulások alkalmával is előfordulhat, ha erdőirtás felé járunk, de a legritkább esetben fogunk mindkét oldalán vízszintesre vágott felülető fahulladékra lelni...

Én már lomiztam utcai, önkormányzati favágásból is. Sőt!! Olyan kedvesek voltak a munkások, hogy fazonra is vágták a fát.
Kerti mikulás lett belőle
Talán náluk is lehet próbálkozni egyenesre és méretre vágattatással :-))


Az asztalka forrása itt található.

függőleges kert, konzervdobozokból

Nem új ötlet, de ezzel a hevenyészett festéssel együtt nagyon jól mutat...

Fém üdítősdobozok is felhasználhatók virágtartónak, de akkor csak kisebb terjedelmű virágokat, fűszernövényeket tarthatunk benne.

Forrás: abeautifulmess.com

Így készül:

székkárpitozás

A kezdetek... Vince fiam (11 éves) nekiállt a régi kárpit eltávolításának. A tűzőkapcsokat csavarhúzóval kilazította, harapófogóval kiszedegette;
a régi, porózus szivacsot pedig letépkedte a székről.

Jelenleg csak 1 cm-es szivacstábla állt rendelkezésemre, ezért a háttámlán 2x1, az ülőfelületen pedig 3x1 cm-ből adódott össze a megfelelő vastagság.
A hát- és ülőlapon, közvetlenül a fa lemezre kerülő rétege(ke)t pont méretre vágtam, a felsőt pedig a fakeret oldalára lehajtható méretre szabtam ki.


Az alsó szivacsot a széklap négy sarkán 1-1 tűzéssel rögzítettem, a nagyobbakat pedig a fakeretre áthajtva, 8-10 cm- re egymástól tűzögettem végig.
Elég annyiszor, mert a kárpitozó anyaggal még úgyis  rögzítjük.




A hátlap csak 2x1 cm szivacsot kapott, mert ez nem visel akkora terhet, mint egy ülőlap, ahova 3 réteget tettem.
Itt is a középrészeken kezdjük a tűzést, de a sarkokat még kihagyjuk, azokra csak a végén kerül sor.
Aztán a szembe-oldal következik...


Végül a sarkokat is felhajtjuk, egy kapoccsal tűzzük. Így megelőzhető, hogy a keret sarkain használat közben meggyengüljön a kárpitot.






A szükséges textil mennyiségének  kiszámolása: ülőfelület + fakeret oldala + fakeret alsó oldala + aláhajtás kb. 2 cm.

Mindig a fakeret közepén tűzöm le az első kapcsokat, és a szembe eső oldallal összeigazítva haladok a sarkok között.
Figyelek, hogy egyenletesen húzzam a kárpitot, ne torzuljon az anyag.

A sarkokhoz eső kelmét csak a végén illesztem a helyére.
Most nem akartam kárpitos (görbe) tűvel varrni a sarkokat, ezért a hajtogatós módszert választottam: először a sarkot hajtottam és tűztem középre,  aztán az egyik, majd a másik anyagrész következett, külön-kölön tűzéssel rögzítve. 

Mikor elkészültem, egy lezáró céllal kiszabott, aláhajtott szélű anyaggal ismét körbetűztem.
A szélen látható eszközök:
- lapos csavarhúzó a rosszul sikerült tűzőkapcsok eltávolítására,
- kalapács, ha a tűzőgép nem végezne jó munkát. - harapófogó (kellett volna); mert ha a kalapács
  sem segít, akkor azzal húzzuk ki a roncsolt
  tűzőkapcsokat.
- továbbá kárpitos tűzőgép és tűzőkapocs-sor.

Így néz ki az elkészült ülőlap. A díszítő varrások mentén kissé megváltozik a kárpitozó anyag "állaga", ezért ott olyan, mintha szorosabban húztam volna meg a farmert (pedig nem!).

Most jön a háttámla borítása. A farmer egykori oldalvarrása kerül fölülre-középre.
Ha nem szeretnénk, hogy a háttámla aján való munka idején elmozduljon a helyéről az anyag, akkor vegyük igénybe gombostű segítségét.

Most jön a háttámla átfordítása; itt szintén feszesre, de a torzulásokra figyelve, a széleken és a sarkokon hajtogatós módon, a háttámla alján letűzöm az anyagot.
Lehet varrni is, de ezen munkámon a tűzést választottam.

Ilyen lett, mikor felcsavaroztam.

A mezőcsáti református templom festett mennyezetének több kazettájáról vágtam össze a szék mintáját...
Mert azért meg is kell ám varrni :-))), nem lehet bármelyiket felhasználni.





Ne rettenjetek vissza, érdemes nekiállni és megszépíteni ezeket a régebbi székeket is!

régi kulcsból medál készült

Találtam egy sittben kb. 50 darab régi, rozsdás kulcsot.
Kevésbé izgalmas vonalakkal rendelkeznek, ezért fel kellett dobjam valahogy.

Azzal együtt, hogy nem szeretem a Valentin Napot, valahogy egy szerelmes pár összeköltözése, a szívekhez való kulcs jutott eszembe.

Ezt a gondolatot követtem a megvalósításban..













A felújítandó darab kiválasztása megvolt.










Miután szakadt az eső, nem óhajtottam elcsattogni a szerszámokig, hanem a konyhai fém súroló dörzsit kaptam elő és azzal szedtem le a rozsdát.









Hogyan is oldjam meg a mázolást és a szárítást?!

Persze lehetett volna oldalanként is festeni, megvárva a kétszeres száradási időt, de az nem én volnék.
Egyszerre, mindent és azonnal!!!

Elő egy szívószállal, kulcs ráakaszt, a szopóka végére pedig egy Binder csipesz, amivel rögzítem majd...

A piros zománcfestéket jól felkevertem és roppant egyszerűen belemártottam a rozsdamentesített kulcsot.

Csipesszel felakasztottam és már szikkadt is. Hááát, másfél nap kellett a teljes száradáshoz.

Jöhetett a fehér tempera, amit fogpiszkálóval vittem fel a felületre. Mikor az is megszáradt, akkor piros alkoholos filccel rápöttyöztem a fehér szívre is.
A lakkspray, amivel a temperát fixáltam, már hamar megszáradt.








Láncra fűzve nyakban viselhető vagy ajtóra akasztva, vendégváró dísznek, kopogtatónak is kedves dísz.

Egy karton papírra fűzve, szerelmes idézettel cifrázva visszautasíthatatlan ajándék...






------------------------------------------------------------

Másik 10 perces ötletem egy csillámporos kulcsocska.

Ismét egy rozsdás kulcs az alapanyag, amit egy konyhai fém dörzsölővel tisztába tettem.

Dekupázs ragasztóval átkentem, ezüst csillámporral megszórtam.

A felesleges csillámport visszaszórtam a tégelybe és már készen is van a másik kulcs medál változat.

















Hmmm-hmmm... mit is kéne csinálni a maradék 48-cal?! :-D

Hárman - párban - "Karisanyinak"

Hát így néznek ki a legújabb kárpitozott székecskéim, melyeket ismét a Karácsony Sándor (Karisanyi) Református Iskola kapott ajándékba! Törekedtem rá, mint a múltban már elkészülteknél is, hogy testvéries látványt nyújtsanak.      Egyformák lettek, de mégis inkább kétpetéjűek...

Előző darabokat lásd ITT és ITT, valamint ITT és ITT.

Adva vagyon az előző felújításoknál már bemutatott csodálatos, MSZMP bélyegzővel ellátott szoci szék, melyre ezúttal is olyan minta kerülhetett, amilyet én gondoltam. Panni néni, az iskola igazgatóhelyettese most is szabad kezet adott :-)

Nem részletezem ismét a festés és felújítás szakaszait; régebben már megtettem, az előző daraboknál megtalálhatók (lásd fent, a linkek alatt).

Csak érintőlegesen mutatom be a lépéseket. Íme a festékfoltos, régi, TSZ elnökös - stílusú szék ülőlapja.





Röpke 20 perc alatt eltávolítottam a kárpitot rögzító tűzőkapcsokat csavarhúzó és harapófogó segítségével.

Eleinte próbálkoztam olcsóbb megoldással is, úgy gondoltam, hogy működik a bevált módszer, miszerint pikk-pakk feltépem a régi anyag segítségével a szögeket, de annyira régi volt a textil, hogy megadta magát, kiszakadt a kapocs alól...

Maradt a vízhólyagot eredményező, egyesével való bontogatás...



Régi, egy rétegű szivacs le, háromszor réteg vissza.
Először két 1 cm-es szivacs került fel az ülőlapnak megfelelő méretben, majd következett egy harmadik, ami túlnyúlott rajtuk és a fakeret oldalát is befedve rögzült a széklapra.

Kaptam kölcsön egy elektromos tűzőgépet a munkához, de nem vált be. Nem tudta olyan erővel belelőni a kapcsokat a fába, mint a manuális változata. Inkább maradtam a hagyományos eszköznél...

A háttámla felső peremére, a dekor anyagok és a fekete bársony találkozásához is tettem egy kis gépi hímzést, minden széknek a maga színösszetevőihez illőt.

A háttámla anyagát rejtett kézi öltésekkel zártam be, igényesen fejezve be a felújítási munkát. Ugye Ti sem látjátok a bordó varrócérnát? :-)