Húsvéti nyúl - fából

Végre elkészültem vele...

A kétoldalas fa nyúllal.



























Néhány éve már tervezgetem, hogy kifaragom a nyulacskát, de valahogy mást hozott az élet.
Idén viszont meg is valósult.

Találtam egy darab, cipőnyommal is ellátott fenyődeszkát a sittben.
Felrajzoltam a méretét egy lapra, hogy tudjam, mekkora nyúl fér rá.

Miután férjem nincs itthon, így a jól bevált másolási gyakorlatot követve a lapot felhelyeztem a laptop képernyőjére és óvatosan, jól fogó filctollal átrajzoltam a nyúl sablont a deszka méretét mutató papírra.

Megkerestem a deszkán azt a sérülésmentes részt, ahová kifér a nyúl.

Elő a barkácsasztallal, asztalos szorítóval és szúrófűrésszel!





A nyúl álla alatt és tarkójánál a kis ívek miatt nem lehet jól kanyarodni a dekopírfűrésszel, ezért azoknál a részeknél először levágtam a kanyart (a lábától az orrához érkeztem, a fülcsúcstól pedig a háti domborulathoz) és csak aztán fűrészeltem a piros vonallal jelölt irányokból.
Mikor megvolt, akkor kitördeltem a vékony lapocskákat és úgy már csak egy keveset kellett a géppel alakítanom rajta.

Ekkor NYÚLtam volna körprofilú ráspolyomért, de rá kellett jöjjek, hogy gyermekeim megint a tilosban jártak és nincs a helyén.
Ott és akkor, ahol és amikor kell.
Úgy, mint előző nap az imbuszkulcs készlet...

Ennél a résznél anya eldöntheti, hogy agyvérzést kap vagy a természet adta lehetőségekhez folyamodik...
Bosszút forralva ugyan, -jobb híján- a faág mellett döntöttem, ami alá csiszolóvásznat téve sikerült a nyulat lecsupaszítanom a szűk vájatokban is.

Aztán, mikor már nem volt rá szükség, előkerült a reszelő is.

Hogy honnan? A tyúkoktól... (valószínűleg jeget törtek vele a fiúk).









Csodálatosan működött a faág-csiszoló is, pár perc alatt sikerült az ívből teljesen eltüntetnem az egyenetlenséget.






Íme a nyúl egyik és másik oldala.
A jobb oldali képen a nyuszi szemét a fa göcs is adhatná, de valahogy most nincs kedvem natúr nyúlhoz, ezért lefestem és nem fog látszani.

A fehér oldala sűrű temperával készült, az olajzöld szatén szalaghoz hasonló színű pöttyöket kapott.
Egy réteg matt lakkspray-vel fújtam át, bár ha nem vizes kézzel nyúlunk hozzá, akkor nem fog, nem pereg le a megszáradt tempera sem.












Bordó oldala üvegfestékkel készült. Nagyon szeretem az üvefestéket fára használni (ez éppen nem vízbázisú, hanem oldószeres), lazúrként viselkedik, szépen megtartja a fa erezetét.
Csillogós filctollal rajzoltam rá néhány indát, kacskaringót.














Nem tüntettem el a dekopírfűrész égette részeket sem, nekem így tetszik...

A szalagokat a kívánt oldal szerint váltogathatom :-D