Szóval, amint lomtalanításkor az egykori tulajdonosától megtudtam, ez egy olyan rétegelt lemez hordó, amiben régen fém dobozos filmszalagot tároltak.
Mert erre való volt.
Én viszont félig homokkal telve, koszosan szerettem bele.
És mivel akkoriban konyhai kukacsere szükségeltetett,
azonnal tudtam, mi lesz belőle.
Méretét tekintve kiválóan alkalmas, pont az a méret,
ami 3 gyerekkel és egy férjjel nekem való.
A 60 literes szemetes zsákot pont neki találták ki...
Magasnyomású mosóval kitisztítottam, kicsiszoltam a gipsz-szerű lerakódásokat.
Az elején egy kicsit vacilláltam, mert sérült darabról van szó, de aztán megráztam magam és mivel a szerelem vak, magammal hoztam.
A kuka (most már ez a szerepe) alsó része kissé repedt, de mivel mindenki tudja a családban, hogy csinálós vagyok, ezért nem fognak meglepődni egy ilyen felújított akármin sem.
Meg nem oszt, nem szoroz, nagyon erős doboz, és csak esztétikai hiba.
Kamasz kora miatt iszonyatosan kritikus gyerekem szerint "nem gáz, olyan, mintha egy fém kuka be lenne horpadva".
Jaaaaa??? Ha szerinte nem gáz, akkor felújítom. Mert neki mostanában minden gáz... :-)
Ezüst színű kalapácslakk festést kapott, a fém szorítógyűrűk is ezüst-kezelésen estek át, de az alátét rétegelt lemez csíkok fehérben pompáznak. Mustársárga pöttyök díszelegnek rajta, szintenként különböző sűrűségben; amihez nekem odakívánkozott még valami...
A harmónia nekem azzal lett teljes, hogy szintén mustársárga ripsz szalag fogja körbe az alsó és középső szint gyűrűjét.A belsejét kifestettem, de azt hiszem, hogy a biztonság kedvéért varrok bele vízhatlan ponyva anyagból egy kivehető bélést, hogy ha valami kifolyik a szemetes zsákból, akkor könnyen tisztítható legyen a belseje.
Mert azért ez csak fából készült és nem szeretném, ha valami bűzt mégis magába szívna valamilyen repedésen.
Ja, és teszek alá egy görgős fa tálcát, mert nem szekrényben lesz, hanem mindig oda rúgom, ahol kell...
A fedele pedig egy nagy pléh fedő, amit üzemi konyhából kaptam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése