Így mutatnak együtt a Kis-Magyarország határain túlra induló kokárdák, hogy a remény és a kitartás jelképei legyenek Visk, Técső és Nagybocskó környékén ...
Akkor lássuk is a "saját kezűleg"-receptet:
FONTOS! Csak jól kiszáradt faág használható, vagy a frissen vágott fa tudjon legalább két-három hetet száradni, mert akkor látszik majd, hogy sugárirányban szétreped-e. Mondjuk nekem úgy is tetszene!
El is játszottam a gondolattal, hogy válasszak-e a szétnyílt korongjaim közül is, de aztán lemondtam róla, hiszen ez a garnitúra ajándékba készül és ne nézzen ki selejtesnek...
Asztali fűrészgéppel vágtam szeletekre a faágakat, így lett belőlük 3-5 mm. magasságú fakorong. Kis késsel lebontottam a kérget és csiszolóvászon darabkával "szőrtelenítettem" a felületet.
Férfi és női változatban kívántam elkészíteni, ezért a női kokárda-alapot alul kifúrtam 4-es fúrószárral, ahol is pántlika díszlik majd a későbbiekben. 
Temperával nemzetiszínűre festettem, és fényes lakkspray-vel két rétegben átfújtam.Akinek van akril festéke, az a lakkozást megspórolhatja. Alattuk az a fadarab látható, amin a női kokárdákat kifúrtam, így egyrészt nem teszek kárt semmiben, másrészt nem átszakad a fa alja hanem az alátátnek köszönhetően szép formájú lyuk kerekedik a hátoldalon is.
A nemzetiszínű szalagösszeállítás egy nagylyukú tű segítségével került a furatokba.
A fekete kabátkán pompázó saját darabom egy régebbi készítés, és egy kicsit megmásítottam a nemzeti színeinket (szedte-vette-teremtette!)
Az innsbrucki, 79. sz. dr. Kozma György cserkészcsapat is elkészítette magának. Köszönöm nekik a fotót!! :-)))
2 megjegyzés:
Nagyon szép kokárdák, nagyon szép gesztus!
Odaát minden fontos, ami magyar...
Köszönöm a dicséretet, kedves vagy!
Megjegyzés küldése