Új biciklit vettünk, mert nagyobbik fiam kinőtte a sajátját. Megkapta az eddig általam használt férfi-vázas kerékpárt, mert nekem úgyis elég nehéz volt a
fel- és leszállás a gyerekülés miatt.
Elmentünk egy XIII. kerületi bicikliszerviz-üzletbe, ahol megtetszett ez a klasszikus vonalú női bicikli
és e mellett döntöttem (Csepel Holland, Nosztalgia kerékpár).
Mikor fizettünk és távozni készültünk,
az eladó hapsi hozzátette, hogy ez az egyik politikusunk, illetve feleségének a kerékpárja.
Nem mondta, hogy kié ..., gondoltam, mondaná, ha akarná, ezért nem kérdeztem vissza a tulaj nevére
(no meg nem akartam úgy tűnni, mintha érdekelne :-)).
Pedig már a nyelvemen volt, hogy nem ülök ám akárki lovára, de visszaszívtam...
Aztán itthon, mikor férjem felszerelte a tartozékokat, egyszer csak megjelent az ajtóban, mondván:
"Van egy kis probléma!".
Bevallom, megijedtem kissé ...
S akkor mélyen a szemembe nézve közölte, hogy egy szervizes matricára írva megtalálta:
PETŐ IVÁN GÉPE ...
Eztán döntöttem úgy, hogy felvirágoztatom. Legalább hordozzon egy kis értéket is magában...
Viszont: "hogyha nékem sok pénzem lesz", akkor egy ilyen bringát veszek majd, nem Pető Iván használt city bike-ját.
4 megjegyzés:
Nagyon széppé tetted!!!!!!Látom,te is fel vagy pakolva.:)Nem húz el a gyermeked,ha ül a székben?Én csak egy bizonyos kg-ig bírtam vinni az unokámat.Sajnos.
Most elől és hátul is van kosaram.:)
Egy bajom van,hogy hazafelé hegyre kell mennem 6 km-t és bánatos vagyok,mert már a 3.útvonalat próbálom ki,de nagyon kipurcanok,mire beesek a kapunkon.:(
Jövő héten kipróbálok még egy új úti tervet.Nem adom fel!
Köszönöm szépen!
A kislány most 16 kg; bizony, ha "kétkosaras" bevásárlásból térünk haza, az már nálam is lihegős ...
Szép hely lehet, ha hegyvidéken laksz :-)
Nagyon-nagyon csinos lett a kerékpárod! Aranyos rajta a virágminta, pont annyi, amennyi elég! Biztos megbámulnálak, ha szembejönnél:) Én is biciklivel járok, felcsigáztál...
Nagyon klassz lett! :)
Nekem is elől van kosaram...hát ha telepakolom, iszonyatosan húz. Mammka, nálunk is emelkedőn visz az út hazafelé, de pont annyi, amit mindig kibírok. Unokákkal a hátam mögött nem tudom, milyen lesz majd...erre jobb nem gondolni. :) Felnézek rád, hogy így is bírod!
Megjegyzés küldése