stafnifából ceruzatartó

Ilyen lesz a fából készült ceruzatartó!

A 6,5 x 6,5 cm-es stafnifát sittből mentettem meg, 21 cm.es darabot vágtam belőle, mert akkora volt az ép felülete. 

Még tavaly megkaptam Apukám régi szalagcsiszolóját, így azzal dolgoztam rezgőcsiszoló helyett.
A fa minden oldalát szépen lecsiszoltam (ilyen géppel kb. 4-5 perc), aztán az éleket és sarkokat tompítottam le (2-3 perc).

Egy kicsit játszottam is: egyszerűen nem találtam ceruzát a barkácsrészlegen, csak ezt a törött hegyű darabot. Nosza, rajta, kihegyezem a csiszológéppel (tipikus példája, mikor többe kerül a leves, mint a hús; ezt a bazi nagy gépet beindítani egy ilyen 4 centis cerkáért :-) )

10-es fafúró szárral dolgozom (hegyes végű, hogy a fába szúrva ne mozduljon el, mikor a fúrógép beindul).

 Feltettem a fúrógépre a távtartót, hogy egyforma mélységű lukak legyenek, meg osztán nehogy átfúrjam a fát (lejjebb látni a segédeszközt nagyobb méretben is). Úgy szemre kimértem a kívánt lukmélységet, hozzáállítottam a kütyüt...
Távtartó helyett szigetelőszalaggal is meg lehet jelölni a fúrószárat, hogy meddig mehet be a fába.

 ...és már mehet is a munka. Ja!, előzőleg bejelölgettem a furatok helyét a szépen hegyezett ceruzával. Mikor a távtartó hozzáér a fa felületéhez, akkor van kész a lyuk.

Újra lecsiszoltam egy mozdulattal, de még hátravan a lyukak belsejének szépítése.
Egy ceruzára csiszolópapírt tekertem és körkörösen, valamint függőleges irányban is kitisztogattam a lukakat.

Aztán a festés már gyerekjáték. 

Én most üvegfestéket használtam "lazúrként",
de akár tempera is mehet rá, ha utána egy réteg lakkal bevonjátok. 

Ha vízzel jól felhígítjátok a temperát, akkor nem fedi be teljesen a tát, hanem beszívódik és az erezete látható marad. 

A színe olyan lesz lakkozás után, mint, mikor nedvesen látod, mert a lakk újra megerősíti a szárazon elhalványuló színt.

A fűrészeléssel, és az elő és elpakolással együtt (fújjj !! ) a teljes munkaidő kb. 1.5 óra.