Az állandó kincseskamrából -egy építőipari vállalkozás sitt-telepéről- kihalásztam két ecsetet.
Egy
csavarhúzóval kiszedtem a fejet tartó kapcsokat (olyan, mint a
tűzőgépkapocs, csak erősebb), leválasztottam a nyakról a fejet (és még
csak vér se folyt...)
Itt látszanak a kapcsok is.
Következett a csiszolás...
Ilyenek lettek lecsiszolt, megtisztított állapotban. Kifúrtam a szalagoknak szükséges lyukakat és...
... hurkapálcával betömködtem azokat.
Ez
két céltszolgál: egyrészt a festéskor tiszták maradnak a lyukak,
másrészt a teljes ecsetnyelet le lehet festeni egyszerre, mert a
hurkapálcák segítik a fogást, mikor már csak ott hiányzik a festék, ahol eddig tartottuk a fát.
A zománcfestéket ecsettel vittem fel.
A száradáshoz az ecseten lévő eredeti akasztófuratokat használtam.
Száradás után kiszedegettem a pöcköket.
A következő módon rögzítettem a szatén szalagokat: dupla szálat
számoltam, középen félbehajtottam, úgy fűztem át egy alkalmas tű fokán.
Azt átvezettem az ecsetnyél furatán, (aztán a tűt levéve róla) a
hurokba pedig belehúztam a szalagpár szabadon libegő végeit. Szorosra
húztam és láng fölött kicsit megolvasztottam a szalagvégeket, hogy a
későbbi foszlást megelőzzem. Lehet egy cseppnyi pillanatragasztóval is
rögzíteni az ecsetnyélnél lévő hurkokat, hogy ne lazuljanak ki.
Ilyenek lettek a libegő-lobogó, tánchoz, játékhoz is alkalmas pántlikás ecsetnyelek.
A pirosat Rege választotta magának,
A pirosat Rege választotta magának,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése