Tüzelőből megmentett fahasábok, melyek fa angyalkaként élnek tovább...Itt kezdődött...
Pikk-pakk felhasogattam a fát, amit egyik kirándulás alkalmával szedtem össze, pont megfelelő méretre vágott formában :-)
Gyermekmunkával megoldottuk a festés alapját, amely színt én száradás után fehérrel izgalmasítottam...Matt akrilspray-vel lefújtam. Persze mikor máskor, mint szélfútta ítéletidőben; úgyhogy
20 centivel arrább kellett célozzak, hogy oda kerüljön a lakk, ahol a fadarabok vannak.
Két nappal később -iszonyatos tehetséggel eltalálva- ismét szélviharban fotóztam...Néhány rövid próbálkozás után feladtam a csoportképért való küzdelmet, mert a halomra borult angyalka társulat lett az egyetlen használható megoldás.
Illetve ez az egy gyülekezet megállt egy percig...A fekvő sorban vannak a nyaksállal feldobott darabok, de amúgy a többi földreszállt angyal letisztult, cicomátlanul egyszerű stílusú.
A szárnyakért köszönet az Oázis kertészetnek, ahol megengedték, hogy kotorásszak a talajtakarónak használt fenyőkéreg-hulladék között. Közterületről is szedtem volna, de amikor nem kell, akkor mindenhol látom, most viszont nem jött velem szembe.
A fejeket csempefuga porból gyúrtam, de van köztük viaszfejű angyal is. Ahhoz felolvasztottam egy mécsest, kiszedtem az alu-edénykéből a kanócot és mikor már bírta a kezem a hőmérsékletét, akkor fejecskévé formáltam.
A tisztesség jegyében jelzem, hogy ez a munka nem teljesen saját ötlet,
mert évekkel ezelőtt láttam valahol.
De nem egészen így, nem ilyen megoldásokkal, tehát adtam én is hozzá :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése