Aki rendszeresen olvassa a blogot,
az tudja, hogy alapvetően az egyszerűség híve vagyok.
Idén is sikerült rápillantanom valamire, ami pikk-pakk, könnyedén megoldotta
az ajándékcsomagolás utolsó lépését.
A zsákok készen voltak,
mert tudtam, hogy azt tutira akarom;
a szalagok is adták magukat.
Amikor is rátévedt a szemem leánykámnak megtartott, vagdosható, ragasztgatható
-régebben valakinek a lakásfelújításából megmentett-díszcsík tapétára.
HOPPÁ, ez a megoldás!
És 10 perc múlva készen is voltak a házilag készített (na jó, ne túlozzunk; méretre vágott) ajándékkísérő kis lapok, mellyel akár gyerekek is könnyűszerrel dolgozhatnak...
Nem állítom, hogy ez az eddigi legnagyobb volumenű ötletem és alkotásom, de valahogy mégis meg vagyok magammal elégedve. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése