székkárpitozás

A kezdetek... Vince fiam (11 éves) nekiállt a régi kárpit eltávolításának. A tűzőkapcsokat csavarhúzóval kilazította, harapófogóval kiszedegette;
a régi, porózus szivacsot pedig letépkedte a székről.

Jelenleg csak 1 cm-es szivacstábla állt rendelkezésemre, ezért a háttámlán 2x1, az ülőfelületen pedig 3x1 cm-ből adódott össze a megfelelő vastagság.
A hát- és ülőlapon, közvetlenül a fa lemezre kerülő rétege(ke)t pont méretre vágtam, a felsőt pedig a fakeret oldalára lehajtható méretre szabtam ki.


Az alsó szivacsot a széklap négy sarkán 1-1 tűzéssel rögzítettem, a nagyobbakat pedig a fakeretre áthajtva, 8-10 cm- re egymástól tűzögettem végig.
Elég annyiszor, mert a kárpitozó anyaggal még úgyis  rögzítjük.




A hátlap csak 2x1 cm szivacsot kapott, mert ez nem visel akkora terhet, mint egy ülőlap, ahova 3 réteget tettem.
Itt is a középrészeken kezdjük a tűzést, de a sarkokat még kihagyjuk, azokra csak a végén kerül sor.
Aztán a szembe-oldal következik...


Végül a sarkokat is felhajtjuk, egy kapoccsal tűzzük. Így megelőzhető, hogy a keret sarkain használat közben meggyengüljön a kárpitot.






A szükséges textil mennyiségének  kiszámolása: ülőfelület + fakeret oldala + fakeret alsó oldala + aláhajtás kb. 2 cm.

Mindig a fakeret közepén tűzöm le az első kapcsokat, és a szembe eső oldallal összeigazítva haladok a sarkok között.
Figyelek, hogy egyenletesen húzzam a kárpitot, ne torzuljon az anyag.

A sarkokhoz eső kelmét csak a végén illesztem a helyére.
Most nem akartam kárpitos (görbe) tűvel varrni a sarkokat, ezért a hajtogatós módszert választottam: először a sarkot hajtottam és tűztem középre,  aztán az egyik, majd a másik anyagrész következett, külön-kölön tűzéssel rögzítve. 

Mikor elkészültem, egy lezáró céllal kiszabott, aláhajtott szélű anyaggal ismét körbetűztem.
A szélen látható eszközök:
- lapos csavarhúzó a rosszul sikerült tűzőkapcsok eltávolítására,
- kalapács, ha a tűzőgép nem végezne jó munkát. - harapófogó (kellett volna); mert ha a kalapács
  sem segít, akkor azzal húzzuk ki a roncsolt
  tűzőkapcsokat.
- továbbá kárpitos tűzőgép és tűzőkapocs-sor.

Így néz ki az elkészült ülőlap. A díszítő varrások mentén kissé megváltozik a kárpitozó anyag "állaga", ezért ott olyan, mintha szorosabban húztam volna meg a farmert (pedig nem!).

Most jön a háttámla borítása. A farmer egykori oldalvarrása kerül fölülre-középre.
Ha nem szeretnénk, hogy a háttámla aján való munka idején elmozduljon a helyéről az anyag, akkor vegyük igénybe gombostű segítségét.

Most jön a háttámla átfordítása; itt szintén feszesre, de a torzulásokra figyelve, a széleken és a sarkokon hajtogatós módon, a háttámla alján letűzöm az anyagot.
Lehet varrni is, de ezen munkámon a tűzést választottam.

Ilyen lett, mikor felcsavaroztam.

A mezőcsáti református templom festett mennyezetének több kazettájáról vágtam össze a szék mintáját...
Mert azért meg is kell ám varrni :-))), nem lehet bármelyiket felhasználni.





Ne rettenjetek vissza, érdemes nekiállni és megszépíteni ezeket a régebbi székeket is!