fotel új ruhája, egy profi amatőr által

Ha ismeretlen útra indulok, akkor a munka nálam mindig úgy kezdődik, hogy fotózok. Nehogy később meglepődjek, mikor nem tudom összerakni...

Csavarhúzó és harapófogó segítségével kiszedtük (középső fiacskámmal) az összes tűzőkapcsot, ami után a régi fotelhuzat már sablonként állt rendelkezésemre.

A meztelen igazság...

A kiválasztott maradék anyagokból összevarrtam az új huzatot és felpróbáltam a fotelre, lásd blogbejegyzés: itt

Ne feledjem, hogy egy kevés szivacspótlást is tettem a régi spongyára. Elég drágák a szivacstáblák, ezért nem tudtam magam rászánni a teljes felújításra, csak egy kicsi "sufni-tuningot" kapott.
Az új réteget folyékony barkácsragasztóval rögzítettem az alaphoz.
Ha vastag szivacsalappal dolgozunk, akkor nagyon fontos, hogy feszesebbre húzzuk a feltűzendő kárpitot, mert a súly, amivel ráülünk jobban benyomódik és a textíliának van lehetősége kitágulni. Ha nem figyelünk rá, akkor használat után egy szépen fodrozódó, bő anyagot hagyunk magunk után :-)
Ennél a munkámnál  nem kellett külön ügyelni rá, mert 3 cm. szivacs nem engedi a testet úgy besüppedni, hogy az anyag nagyon kinyúljon.  

Az eredeti lakkozást csiszológéppel leszedtem, aztán finomabb dörzserejű vászonra váltva átmentem a felületen néhányszor.

Nekem nincs festékszóró apparátom, ezért a földi halandó által is beszerezhető eszközöket használva lefestettem a karfákat.
Itt egy kissé csíkos a festmény, amit azért fotóztam, le hogy lássátok, miért nem jó csak ecsetet használni.

Ha viszont az ecsettel festés után kicsi teddy-hengerrel áthúzzátok a felületet, akkor eltűnnek a vonások, és szép, egyenletes réteget ad.

Viszont mi van akkor, ha ünnepnapon jössz rá (mint én), hogy kiborultak a néhány nappal azelőtt még hígítóban ázó festékes cuccok az oldószerből. Beszáradva a henger, minden üzlet zárva, viszont be akarom fejezni a festést...

Jöjjön a kreativitás; mosogatószivacs is megteszi a henger helyett. Annyira megörültem az ötletnek, hogy még gumikesztyűt sem vettem, csak nekiestem, mint tót az anyjának, és elégedett arccal folytattam a munkát.

Nem maradt más hátra, mint kárpitos tűzőgéppel a szép új huzatot feltűzni az alapra.

Ez most úgy hangzik, mintha nem egy másfél órás procedúra lenne :-)))

FERTIG!