Én mindig találok valamit...
Jelen esetben egy kidobott, üzemi sütőberendezést.
Jó ember lévén hagytam a vasgyűjtőknek is,
de ami mozdítható volt, azt azért magaménak nyilvánítottam.
A két mocskos tepsit.
Persze nem ebben gondoltam a karácsonyi mézest elkészíteni; áááá, sokkal
másabb ötletem van. Jelen esetben egy kidobott, üzemi sütőberendezést.
Jó ember lévén hagytam a vasgyűjtőknek is,
de ami mozdítható volt, azt azért magaménak nyilvánítottam.
A két mocskos tepsit.
Viszont ahhoz előbb le kell tisztítani, ezért -kételkedve ugyan a vegyi zsíroldás sikerében- befújtam a kemikáliákkal. Nem is eggyel. Többféle cuccal támadtam, de ahogy gondoltam, eredménytelenül.
Mert ezen annyi ráégett kajamaradék volt, hogy lehet, hogy igaza volt annak, aki kidobta;
egyszerűbb volt új berendezést venni.
De engem nem olyan fából fabrikáltak, úgyhogy gondolatváltás!
Háhááá :-), lőn az önelégült vigyor: DRÓTKEFE!
Mekkora ötlet!!!! Istenem, hogy lehet, hogy ennyi ésszel még csak itt tartok!
Tíz perc után azt is meguntam...
Kiizmosodva, de nulla munkát végezve kezdtem pillanatokra megutálni a projektet.
Amikor derült égből gondolat; gépi drótkefe! Öcsém, itt a spanyolviasz!
Remegő kézzel túrtam fel a megfelelő fiókot és újra irány a tepsi!
A fúrószárba fogható drótkefe-fejjel hamarosan meg is
nyertem a meccset; a következő munkaszakaszra előkészült a tepsi.
Már csak folytatni kell... Valamikor...
Hogy az lehessen belőle, amit megálmodtam :)
Már csak folytatni kell... Valamikor...
Hogy az lehessen belőle, amit megálmodtam :)
1 megjegyzés:
Ez igen! Gratulálok!!!!! Nem ismerek rá a tepsire olyan szépen csillog.Vajon mi lesz belőle????
Megjegyzés küldése